13. Újság és váratlan vendég

Sziasztok!

Itt is van a 13. rész! Remélem, hogy tetszeni fog!
Nagyon örültem annak az 1-2 kominak amit kaptam, így jól esne most egy pár!;))
Jó olvasást!
Vivi xx

13. Fejezet

Újság és váratlan vendég

   Félve néztem rá, és amitől féltem bekövetkezett. Teljesen ledöbbent és hatalmas csalódást láttam rajta. A levegő csak úgy vibrált körülöttünk, a csend volt a legrosszabb. Arra vártam, hogy mondjon végre valamit.

   -Hogy micsoda?!- fakadt ki -Hogy tehetted ezt? De..de én úgy tudtam, hogy te is szeretsz!- jajgatott

   -Én is úgy tudtam!- emeltem rá tekintetemet

Tudtam, hogy nem fogja tudni eldönteni, hogy mire értem. Arra, hogy szerettem őt, de mégsem úgy cselekedtem, vagy úgy érti, hogy én is úgy tudtam, hogy ő szeret. Ugyanis ő sem tett mást. Ő is mással csókolózott. Lehet, hogy nem vallja be, de tudom.

   -Elég szomorú, hogy 'te is úgy tudtad'!- emelte ki a 'tudtad' szót.

Nem válaszoltam, csak lehajtottam a fejemet. Nem bírtam a szemébe nézni, ugyanis hiába hazudott, amit tettem azt nem nagyon lehet elfelejteni. 

   -Sajnálom!- sóhajtottam

   -De mégis, hogy történt?!- vont kérdőre

Némi megértést láttam a szemében tükröződni. 

   -Igazából..nem is tudom. Beszélgettünk..és..a végén megcsókolt.- magyaráztam

   -Ah..Tudhattam volna! Láttam a szemében! Tudhattad volna, hogy csak el akar minket szakítani!- hibáztatta Harryt -Csak most ne kerüljön a kezeim közé!- csillant fel szemében a düh

   -Azért nem teljesen az Ő hibája!- emeltem fel én is a hangomat. 

   -Most mondta, hogy megcsókolt! Vagyis nem te őt!

   -Azért egy csókhoz nem egy ember kell!- védtem Harryt

Láttam rajta, hogy kétségek gyötrik, így arra jutottam, hogy megpróbálom vele kimondani azt, hogy ő is megcsókolt valaki mást, és ahhoz sem csak az a bizonyos lány kellet. Ha nagyon nem akarta volna, akkor elfordíthatta volna a fejét vagy valami hasonlót tehetett volna. 

   -De erről t...-kezdtem, majd egy halk kopogás adta tudtunkra, hogy valaki vár a szoba előtt, aki lehet, hogy mindent hallott. 

   -Gyere!- mondta dühösen a kopogónak

   -Vivi! Beszélnünk kell!- jött be Harry, kezében egy újsággal. 

Arcáról semmit nem tudtam leolvasni. 

   -Itt jó, vagy menjünk ki?- kérdeztem

   -Hát persze! Megjelenik a kis 'barátod' és már is a lábai előtt heversz! "Jó itt vagy menjünk ki?"- utánozott elnyújtott, lányos hangon Márk.

   -Nem! Ez nem igaz!- háborodtam fel -De úgysem érted! Miért értenéd?! Hagyjuk!

   -Őöö...nem akarok zavarni, de én is itt vagyok! És Márk: légyszíves ne beszélj vele így! Oké? Oké! Megbeszéltük!

   -Na, megszólalt a rocksztár is!- legyintett lenézően

   -Márk! Hagyd abba! Nem ismerek rád! Amikor eljöttem, akkor nem ilyen voltál...Nem tudom, hogy mi történt veled azóta, ami így megváltoztatott, de nem tetszik! 

   -Igazad van...Bocsánat.- mondta rám, majd Harryre nézve. 

   -Semmi..-legyintettem -Harry! Mi az?

   -Nem vagyunk a címlapon!- mondta az újságot meglebegtetve

   -Áá, dejóó!- ugrottam a nyakába

   -Ne örülj ennyire! Úgy tűnik, hogy volt nálunk nagyobb szenzáció is tegnap, de cserébe három oldalon keresztül írnak rólunk!

   -Három?! Nem sok az egy kicsit? Mit tudnak erről annyit írni?- kaptam ki kezéből az újságot, miközben Márk kiment a szobából. 

   -Azt latolgatják, hogy ki vagy, honnan jöttél...és persze azt, hogy hány évvel vagy idősebb nálam...

   -Nee.!!- nevettem el magam. 

Hát igen..Harry híres arról, hogy idősebb nőkkel kavar. De ennyire öregnek néznék ki? 

   -De.- nevetett fel kínosan

   -Oké. Oké.- fuldokoltam még mindig a röhögéstől -Mit csináljunk? Mert nem gondolom, hogy hagyjuk az egészet annyiban.
   -Jól gondolod. De még nem igazán tudom...-nézett ki az ablakon
Elnéztem én is arra, hátha látok valami érdekeset, ami miatt arra bámul, de nem. Egy nagy fa látszódott, semmi más.
Megvontam a vállamat, majd visszafordultam.
   -A többiek látták már?
Erre Harry rám nézett.
Jéé...el tudtam vonni a figyelmét a fáról. Érdekesebb vagyok, mint egy fa!- ujjongtam magamban
   -Nem. Vigyük le nekik.
   -Huhh..jó!- vettem nagy levegőt

   -Srácok! Megjelent az újság!- mondta Harry
   -Nem vagyunk a címlapon!- virultam -De..
   -De helyette három oldalon keresztül írnak rólunk.- fejezte be mondatomat
   -Hogy mi?- köpte ki majdnem Lou a répát
   -Három oldal?! Nem sok az egy kicsit?
   -Ugyanezt mondtam! Nem vagyunk mi rokonok?- érdeklődtem
   -Nem hiszem...- röhögött -De még lehetünk!- kacsintott Harryre.
Nem nagyon értettem, de mindegy.
   -Egyébként már egy órája kopognak!- világosított fel minket Niall
   -Tényleg!- hallgatóztam -De miért nem mentél kinyitni?
   -Hahóó! Nem látod, hogy eszek?
   -Bocs.- nevettem -Kinyitom.
   -Ne! Mi van ha újságírók?
   -Biztos nem. -nyitottam ki az ajtót
Az ajtó mögött tényleg nem paparazzik meg ilyenek álltak, hanem.....hanem anya.
   -Anya? Mit keresel te itt?- döbbentem le teljesen
Olyan mérges fejjel, ahogyan most nézett rám, még sosem láttam. Nem tudtam, hogy mi lehet vele.
   -Jól vagy? Minden oké?- kérdeztem
   -Mégis, hogy lenne minden rendben?! Most jöttél ki éppen és már is rólad írnak az újságok! Hogy képzelted ezt?
Ha lehet, akkor még jobban ledöbbentem, válaszolni sem tudtam.
Dadogva kérdeztem meg:
   -T-t csak ezért jöttél ki Angliába?
   -Mi?! Dehogyis! Márkot kísértem el, mert akkora bűntudata volt, és gondoltam őrültél volna egy kis meglepetésnek. És képzeld csak el: Reggel nyugodtam kávézgatok, a frissen vásárolt újsággal, és mit látok?! Téged! De hogyan? Éppen csókolózol valaki idegennel. Komolyan majdnem kiköptem a kávét!
   -Harry nem is idegen! -érveltem
   -Nekem igen!
   -Gyere. Bemutatlak neki!- ragadtam meg a karját, és befelé húztam a nappaliba
   -Harry! Ráérsz egy percre?
   -Ömm..persze!
   -Harry Ő itt anya! Anya Ő itt Harry! -végeztem el a bemutatást
   -Örülök! -nézett rá anya fenyegetően, miközben erősen megrázta a kezét.
Ezt persze magyarul mondta, szóval Harry ebből csak a gyilkos pillantást látta.
   -Mit mondott?
   -Azt, hogy nagyon örül! -világosítottam fel mosolyogva.
Mondjuk az, hogy nagyon örül kicsi túlzás, de hát ez van...
   -Vivi! Hidd el nem bájcsevegni jöttem! Szóval irány a szálloda, pakolj össze, hazautazunk!