Sziasztok!
Elég régen jártam erre...Amit nagyon sajnálok, de tudjátok: Töri, irodalom év eleik, meg ilyenek.
Tényleg sajnálom, és remélem ez a rész majd kárpótol titeket. :)
A jó hír: Lassan, de biztosan közeledünk az 1000 oldallátogatáshoz! Köszönöm! xx
Jó olvasást!
10. Fejezet
A magyarázkodás
Miután gyászos hangulattal mondandókba kezdtünk Vivus fel kiáltott:
-Először hagy én! Vagyis mi!- vágott gondolkozó fejet
-De Vivus, ez fontos..-érveltem magunk mellett
-Jó, nem baj! A mienk is!
-Legyen!- sóhajtottam majd gyenge mosoly küldtem barátnőm felé
Láttam, hogy kissé elbizonytalanodott.
-Szeretnéd, hogy mégis mi kezdjünk?
-Azt már nem!- jelentette ki harciasan
-Akkor mond!- bátorítottam mosolyogva
-Szóval.- nyújtotta el a szót barátosném
-Hjaj! Így könnyebb lesz, mint magyarázkodni!- lépett Niall közelebb Vivushoz
Ekkor olyan dolog történt amire nem gondoltam. A szőke herceg Vivus keze után nyúlt, majd közelebb húzta magához. Lassan közeledett felé, majd egy érzéki csókot lehelt a szájára.
Nem mondom! Tényleg egyszerűbb volt így...Az is eszembe jutott, hogy ismételjük ezt mi is meg Harryvel.
Végül elvetettem az ötletet.
-Aztaa!- szólaltunk meg szinte egyszerre
Minden gondolkodás nélkül vetettem magamat az 'ifjú pár' nyakába és őszinte boldogsággal öleltem őket egyszerre magamhoz. Már biztosan alig kaptak levegőt, csak nem akarták elrontani a hangultatot. Így, lehet, hogy egy kis levegőhiánnyal, de hatalmas öleléssel díjaztam őket.
Egy pillanatra még a problémánkat is elfelejtettem.
-Ti jöttök!- mondta Liam ártatlan fejet vágva
-Huhh. Okés. De a mienk nem lesz ilyen jó hír.- kezdtem
-A lényeg: ne lepődjetek meg ha érdekes képeket láttok a neten vagy az újságokban.- indultuk ki sebesen a szobából Harry, én meg utána. Jólvanna! Próbáltunk lelépni...Nem sikerült!
-Héé! Álljatok csak meg! Pontosan milyen képekről van szó?!- húzta fel a szemöldökét Niall
Vissza vándoroltunk a nappaliba, majd tanakodtunk egy kicsit. Végül ez mellett döntöttem:
-Egész pontosan egy csókra gondolunk.- hadartam kifelé menet a szobából. Göndör hajú társam persze a nyomomban lépkedett
-Hogy mii?!- hangzott az egész házban
Harryvel egymásra néztünk egy amolyan 'ezt úgysem ússzuk meg, legyünk hát túl rajta' fejjel, majd immár harmadjára lépkedtünk a kanapé elé.
-Ez..ömm..elég bonyolult.- kezdtem
-Figyeljetek! Tudom, hogy ez elég furcsa, meg minden, de...-vette át a szót Harry, majd elbizonytalanodott.
-Akkor majd én!- néztem megértően 'bűntársamra'. -Kiderült, hogy Márk megcsalt, és én Harry karjaiba rohantam segítségért...Vagyis nem pont segítségért. Azt akartam, hogy csókoljon meg.
-Várj, várj, várj! Ki az a Márk?! És hogy érted, hogy megcsalt?- érdeklődött Liam
-Márk..öm..Mielőtt eljöttünk, vallottuk be egymásnak, hogy szeretjük egymást.
-És együtt vagytok?
-Nem..De azt hiszem ezek után már nem is akar majd látni. Meg egyébként is..a világ másik felén van éppen.- szomorodtam el
-Akkor én ezt nem értem!- tette fel a kezét Louis
-Mégis mit nem?!
-Hogy csalhatott, csalhattad meg , hogyha együtt sem vagytok?- nézett furán
-Hagyjuk! A lényeg: Bejött Vivi a szobámba azzal, hogy csókoljam meg, de mondtam neki, hogy nem lenne jó ötlet meg ilyenek. Aztán végig beszélgettük a napot. És úgy alakult, hogy a végén elcsattant egy csók. De ez már nem azért volt amiért Vivi eredetileg jött.- Fogta rövidre a témát Harry. Gondolom zavarban volt. Nem volt vele egyedül. Nem sokszor tárgyaltam még ki, hogy kivel. miért, hogyan..stb, csókolóztam.
-Még egy kérdés: Hogy érted, hogy nem azért történt, amiért a Vivi eredetileg ment?- kérdezgették
-Úgy érti- vettem át a szót -Hogy akkor azért mentem be mert dühös voltam és azt hiszem, azt akartam, hogy érezze meg Márk, hogy milyen is ez.- mondtam, fájdalommal a hangomban. Óriási bűntudatom volt.
-És akkor lekapott minket egy fotós.- adta meg a végszót Harry, hogy elterelje rólam a figyeltem, amíg én rezzenéstelen arccal azon gondolkoztam, hogy hogy lehet ekkora barom.
-Tiszta!- mondta Louis -De Vivii, hogy tehetted ezt?!- háborodott fel, én meg értetlen arccal bámultam rá. Még pislogni is elfelejtettem
Ezt látva Louis elvigyorodott és folytatta:
-He's minee!!
-Ohh..elnézést- mosolyogtam miközben felé toltam Harryt
Hálás vagyok neki, hogy bedobott egy poént.
-Kinyitom!- siettem az ajtó felé, amikor kopogtak. Örültem, hogy szabadulhatok a helyzetből.
Nagy lendülettel fogtam meg a kilincset, majd ordítottam, hogy hellóó. Amikor azonban megláttam, hogy ki is áll az ajtóban, lefagytam.
-Ez..ömm..elég bonyolult.- kezdtem
-Figyeljetek! Tudom, hogy ez elég furcsa, meg minden, de...-vette át a szót Harry, majd elbizonytalanodott.
-Akkor majd én!- néztem megértően 'bűntársamra'. -Kiderült, hogy Márk megcsalt, és én Harry karjaiba rohantam segítségért...Vagyis nem pont segítségért. Azt akartam, hogy csókoljon meg.
-Várj, várj, várj! Ki az a Márk?! És hogy érted, hogy megcsalt?- érdeklődött Liam
-Márk..öm..Mielőtt eljöttünk, vallottuk be egymásnak, hogy szeretjük egymást.
-És együtt vagytok?
-Nem..De azt hiszem ezek után már nem is akar majd látni. Meg egyébként is..a világ másik felén van éppen.- szomorodtam el
-Akkor én ezt nem értem!- tette fel a kezét Louis
-Mégis mit nem?!
-Hogy csalhatott, csalhattad meg , hogyha együtt sem vagytok?- nézett furán
-Hagyjuk! A lényeg: Bejött Vivi a szobámba azzal, hogy csókoljam meg, de mondtam neki, hogy nem lenne jó ötlet meg ilyenek. Aztán végig beszélgettük a napot. És úgy alakult, hogy a végén elcsattant egy csók. De ez már nem azért volt amiért Vivi eredetileg jött.- Fogta rövidre a témát Harry. Gondolom zavarban volt. Nem volt vele egyedül. Nem sokszor tárgyaltam még ki, hogy kivel. miért, hogyan..stb, csókolóztam.
-Még egy kérdés: Hogy érted, hogy nem azért történt, amiért a Vivi eredetileg ment?- kérdezgették
-Úgy érti- vettem át a szót -Hogy akkor azért mentem be mert dühös voltam és azt hiszem, azt akartam, hogy érezze meg Márk, hogy milyen is ez.- mondtam, fájdalommal a hangomban. Óriási bűntudatom volt.
-És akkor lekapott minket egy fotós.- adta meg a végszót Harry, hogy elterelje rólam a figyeltem, amíg én rezzenéstelen arccal azon gondolkoztam, hogy hogy lehet ekkora barom.
-Tiszta!- mondta Louis -De Vivii, hogy tehetted ezt?!- háborodott fel, én meg értetlen arccal bámultam rá. Még pislogni is elfelejtettem
Ezt látva Louis elvigyorodott és folytatta:
-He's minee!!
-Ohh..elnézést- mosolyogtam miközben felé toltam Harryt
Hálás vagyok neki, hogy bedobott egy poént.
-Kinyitom!- siettem az ajtó felé, amikor kopogtak. Örültem, hogy szabadulhatok a helyzetből.
Nagy lendülettel fogtam meg a kilincset, majd ordítottam, hogy hellóó. Amikor azonban megláttam, hogy ki is áll az ajtóban, lefagytam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése