7. Az őszinteség néha fáj

Helló Mindenki!

Nagyon köszönöm a komikat, meg mindent!
Nem kérek mást, csak, hogy írjatok véleményeket. Az sem lenne probléma, ha hirdetnétek, pár helyen (twitteren, facebookon, az ismerőseiteknek) a blogot. 
Ez kicsit talán érzelem dúsabb rész lesz. Remélem tetszik majd!
Jó olvasást!
Love Vivi xx :)

7. Fejezet

Az őszinteség néha fáj

   Reggel kellemes meglepetés fogadott. Harry ébresztgetett egy csésze teával, miközben a hajamat simogatta. Kellemes ébredés!- gondoltam

   -Jó reggelt!- nyöszörögtem fáradtan. 

   - Neked is! Én még nem akartalak felkelteni, de Vivus ragaszkodott hozzá, hogy kelj fel, mert ha Ő jön ide, annak nem lesz jó vége.

   -Jó reggelt mindenkinek! Ki az ágyból!- rohant be a szobába Vivus egy pohár hideg vízzel. - Ó..már felkeltél. A fenébe! Nem baj, nem hagyhatom, hogy kárba vesszen a drága víz!- ezzel odajött és a nyakamba borította az egészet ártatlan fejjel. - Ezt többek között azért kapod, hogy nem az enyém lett az a szoba!- viharzott ki.

   -Milyen szoba?- kérdezte alvótársam.

   -Semmi, nem lényeg.- legyintettem

   -Okés, de most szerintem gyere le és reggelizzünk.- tanácsolta

A reggeli is nagy meglepetés volt. Gondoltam én odaégetett pirítósra, meg mindenféle elrontott ételre, de nem az volt. 

Az egész asztal tele volt rakva finomabbnál finomabb ételekkel. Rántotta, tükörtojás, palacsinta, gyümölcsök...és mi egyéb. De persze a répa sem hiányzott. 

   -Hú..tele vagyok. Sosem ettem még ennyit reggelire.- mondtam mikor végezem

   -Ennyit? Akkor egyébként mennyit eszel? Egy negyed répát?- háborodott fel a répakirály. 

   -Dehogyis! A te kis répáidnak nem tudnék ártani.- bizonygattam

   -Szerencséd!

   

Az étkezés után felmentem a szobába, mondva, hogy felöltözök. A lépcsőn felfelé persze rájöttem, hogy nincs itt semmi ruhám. 

   -Vivus! Mit vegyünk fel? Semmi női ruha nincs itt. Leszámítva a pizsit, de abban meg ki nem megyek az utcára.- kiáltottam vissza

   -Nem tudom, a tegnapi ruhák sem jók. Csurom víz még most is az egész. 

   -Akkor maradnak a férfi pólók. 

   -Okés!

Felmentem az átmeneti szobámba, magyarul Harryébe. 

   -Bejöhetek?- hallatszott kintről egy hang, kopogás után. 

   -Nem! Ki vagy tiltva a szobádból!- mondtam -Persze, hogy bejöhetsz!

A fiú belépett az ajtón, majd becsukta azt.

   -Beszélnünk kéne.- mondta kicsit zavarban

   -Jó. Miről szeretnél csevegni?- érdeklődtem felhőtlenül

   -Ez elég bonyolult, tudod. Még csak tegnap előtt találkoztunk, de...- pirult el kissé.
Jajj, csak azt ne!- gondoltam megijedve 

   -Szóval azt hiszem, hogy...Megtetszettél nekem.- mondta a földre nézve
Sosem gondoltam, hogy Harry ilyen helyzetekben zavarba tud jönni. Azt hittem, hogy lazán nyomja, de nem.
   -Te mit gondolsz erről?- nézett immár rám, kissé zavartan
   -Én... nem is tudom. Tudod otthon van egy fiú, aki...szóval érted.- mondtam úgy, hogy lehetőleg ne okozzak neki nagy fájdalmat.
   -Tehát nem érzel semmit sem irántam?- érdeklődött
Fájt kimondani, mert mindig is erre a pillanatra vártam, mióta megismertem a bandát, a zenéjüket és ő magukat. Mindig erről álmodtam, hogy hogyan fogunk szerelembe esni, de ez most a legrosszabbkor jött. Szerettem őt, persze, de nem úgy mint Márkot. Harry iránt talán csak rajongást érzek, de nem szerelemet. És azt hiszem, bármennyire is csábító lenne most igent mondani, nem lenne helyes. Persze tetszett, de az most nem elég.
   -Nem!- mondtam határozottan.
Azért így, mert különben én magam is elbizonytalanodnék.
Pár napja volt még csak, hogy szerelmet vallottunk egymásnak Márkkal, sőt, majdnem meg is csókolt. És én még mindig szeretem, attól függetlenül, hogy hazudott.
   -Nem.- mondta utánam teli fájdalommal a hangjában.
   -Nem.- suttogtam
Odasétált az ablakhoz, majd félre húzta a függönyt. Az üvegen megcsillant az arca, így láthattam azt. Egy-két könnycsepp gördült végig az arcán. Ő csak az utcát bámulta, az embereket, a  boldog párokat.
Ha ennyire megviselte, biztos, hogy nem csak hirtelen felindulás lehet.
Vívtam magammal, hogy odamenjek-e hozzá, vigasztaljam meg, vagy inkább hagyjam magára.
A második lehetőség győzött.
Amilyen halkan csak lehet kinyitottam az ajtót. Vissza fordultam, miközben csuktam be azt, és még láttam ahogy megfordul. Szemei könnyben úsztak, de nem szólt semmit. Csak nézte ahogy lassan becsukom az ajtót és magára hagyom.
   -Beszélnünk kell!- léptem be Niall szobájába, ugyanis ott volt a barátnőm.
   -Most nem érek rá. Fontos dolgom van.- kacsintott, miközben Niall hátat fordított neki, hogy rám nézzen.
   -Akkor..semmi.- indultam ki.
   -Várj csak!- szólt utánam. -Niall.- nézett rá kedvesen.- Kifelé a szobából!- parancsolt a fiúra
   -Milyen világ lesz itt, ha a nők átveszik a hatalmat.- jajgatott -A férfiakat még a saját szobájukból is elzavarják.
   -Mutass egyet!- tanácsolta neki Vivus
   -Ez gonosz volt!- nézett vissza
Vivus csak ártatlanul megrántotta a vállát egy mosoly kíséretében. -Ja, és csukd be magad után az ajtót, nem barlangban lakunk!
   -Elnézést felség!- vigyorgott a fiú, majd végre eltűnt a szobából.
   -Szóval, mi a helyzet? Látom rajtad, hogy valami bánt. Csak nem Harry?- kérdezte megértően
   -Ő éppen nem bánt, sőt. Inkább én bántom őt.- feleltem
   -Micsoda?- kérdezte értetlen fejjel.
   -Ott voltunk a szobájába, és azt mondta, hogy tetszem neki.- hadartam el gyorsan
   -De hisz ez csodálatos! Mindig is erről álmodoztál.- mondta megörülve
   -Nem! Nem az!- kiáltottam rá mérgesen -Te ezt nem érted!
   -Akkor magyarázd el! Hátha akkor világos lesz!
   -Használd kicsit a fejed? Vagy csak dísznek van ott?!- rivalltam rá. -Bocsi, nem akartam kiabálni, csak most kicsit ideges vagyok.- vettem nagy levegőt. -Szóval, lehet, hogy mindig is erről álmodtam, de az utóbbi időben, már nem..érted?- utaltam Márkra.
   -Oh..Én hülye. Hát persze. Mostanában már nem Harryről áradoztál, hanem Róla.- gyúlt ki a fény barátnőm agyában. -Ugye nem azt akarod mondani, hogy... azt felelted rá, hogy nem??
   -De, azt! Nemet mondtam neki. És nem tudom, hogy mit csináljak. Sír!
   -Sír?! Akkor biztos, nem csak úgy mondta.
   -Tudom, ez itt a gond. Én nem akartam neki fájdalmat okozni.
   -Egy pillanat, csörgök, de nem veszem fel, nyugi.- mondta -Vaagy..Mégis!
A beszélgetést én is hallgattam.
   -Szia Márk! Mizus veled? Mért nem Vivit hívod?- ekkor kihangosította
   -Erről akarok veled pont beszélni. Baromi nagy hülyeséget csináltam!
   -Na mégis mit? 
   -Szóval...Várj, ugye most nincs ott?
Barátnőm rám nézett én meg csak hevesen ráztam a fejemet. 
   -Nincs!- vágta rá. Talán túl gyorsan. Nem baj. 
   -Hazudtam neki, mikor azt mondtam, hogy nyaralni megyünk. 
   -De miért? Egyáltalán, ezt hogy képzelted?!
   -Hosszú történet, de nem jött össze a tervem sem, úgyhogy ezt majd később megbeszéljük. Ez még a kisebbik baj. 
   -Az kisebb, hogy hazudtál? Kezdjek megijedni?
   -Talán igen. Tudod van az a lány, Petra.
   -Persze, hogy tudom. Egész évben minket csesztet. Nagyon ránk van kattanva. 
   -Igen, szóval az történt, hogy valami indokkal elhívott valahová, és megcsókoltam. 
Eddig halottam. Könnyezve rohantam ki a szobából. Még hallottam, hogy barátnőm felháborodva kiabál vele, de már nem érdekelt. Egyenesen Harry szobájába rohantam. Ő már nem sírt, de még mindig pirosak voltak a szemei.
   -Harry! Kérlek ne kérdezz semmit...csak csókolj meg!- mondtam szomorúan, de mégis határozottan.

Nagyon örülnék egy-két kominak is!! Vivi xx :)

2.díjam

Sziasztok!

El sem hiszem, hogy megvan a második díjam is, ennyi idő alatt. Nagyon-nagyon örülök neki!!!:)

Köszönöm szépen, Vivus!♥ 

1.) Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról!

2.) A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell!

3.) 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek!

4.) 11 embert meg kell jelölni és linkelni! (Nincs visszaadás/visszajelölés)

1.

- Vivi vagyok, 14 éves :)

- Ez az első blogom, ez előtt még sosem írtam

- Kedvenc állatom a ló. /lovagolni is szeretek/

- Kedvenc városom külföldön az London. 

- Imádok zenét hallgatni, ha van egy kis szabadidőm folyton azt csinálom.

- Zöldesbarna a szemem.

- Kedvenc évszakon a nyár. 

- Utálom a telet.

- Van egy kutyám, magyar vizsla. Aszu a neve.:) ♥

- Nagyon szeretnék repülni. Biztos nagyon jó lehet.

- Örülök, hogy már nem kell több tényt írni magamról, mert nem jut eszembe több...xD 

2.

-Beleszövöd a saját életedet a történeteidbe mikor írsz?

        Igen.:) Sok minden történik a blogba, ami velem is megtörtént.

-Milyen nyelvet tanulsz/tanultál/beszélsz?

       Magyart....xddd..ennyi.. am nem..még angolt is tanulok.

-Ki az álompasid?

      Huh..talán Harry Styles:) 

-Szereted Londont és Angliát?

      Igen!!!Imádom!*-* Legnagyobb álmom, hogy kijussak oda...

-Szereted a Klasszikus zenét?

      Igen, mert úgy vagyok vele, hogyha a zene jó, akkor teljesen mindegy, hogy milyen műfaj.

-Sportolsz valamit?

      Most nem, de szeretnék elkezdeni valamit. Talán Zumbát.:)

-Mi lenne az egyetlen kívánságod, ha teljesülne?

      Hogy minden nap kívánhassak!:DD

-Szereted a divatot?

      Ez csak természetes.

-Mi a kedvenc számod (mint 1,2,3..)? Miért?

      Nem tudom, igazából talán nincs is ilyen.

-Mik a beceneveid?

      Vivi, Vivkó

-Mi az, amit megváltoztatnál az életeden vagy magadon (ha van ilyen)?

      Úgy gondolom, hogy nincsen semmi sem, amin változatnék. Az életem most úgy jó ahogy van.:) ♥

3.

- Mióta írsz blogokat?

- Van valami háziállatod?

- Kedvenc zenéd?

- A feketét vagy a fehéret szereted jobban?

- Directioner vagy?

- Ha igen, ki fogott meg a legjobban?

- Olvasni is szoktál más blogokat, vagy csak írsz?

- Kedvenc városod?

- Sportolsz valamit?

- Szeretsz táncolni?

- Melyik zeneműfaj a kedvenced?

4.

- Keserédes költözés 

- Have A Dream

- Just a Girl In London

- That One Thing

- Near to You 

- One Direction ~A Dream, a girl, a life *

Sajnos többet most nem találtam, de ha találok, akkor mindenképp bővítem!;)

Még egyszer köszönöm ezt a díjat Vivus! ♥ Szeretlek ♥

6. Meet my idols.

Sziasztok!

Nagyon örülök annak a pár kominak amiket az előző részekhez kaptam. Tényleg!:)
Ennek örömére meg is hoztam a 6. részt!
Jó olvasást!:)
Vivi xx :)

6.Fejezet

Meet my idols 

   Ami odabent zajlott, annak oda bent is kell maradnia. Ha ezt meglátná a sajtó, akkor mindenki arról beszélni, hogy 'A One Direction tagjai teljesen becsavarodtak. Talán megártott nekik a hírnév?'. Ezt pedig el kéne kerülni.

Ahogy beléptünk elállt a szavunk, lélegzetünk. Ilyen nincs..komolyan!

Niall grillezett. Ez teljesen hozzáillik semmi gond.! De a nappali közepén?! Normális az ilyen?! A grill tárcsán mindenféle hús, zöldség, még valami ismeretlen eredetű dolog is sült. Ha azt megeszi...Ejha!!

Zayn éppen egy tükröt bámult, ezáltal magát bámulta. Eközben hangosan mondogatta, hogy "Óó Zayni olyan sexy vagy.. és ez a haj!!"
De ezt miért nem akkor csinálja amikor egyedül van? Egyáltalán miért csinálja ezt??- kaptam sokkot miután tanulmányoztam kettőjük viselkedését. Mi lesz ha Liam-re, és Louis-ra is rámerek pillantani?

Ettől féltem! Louis éppen ölte Niall-t amiért a répa turmixát rá merte rakni a grillező tárcsára. 

Ahha, szóval az ismeretlen eredetű löty az répaturmix. Most már nyugodtan fogok aludni, hogy ezt tudom.

De Louis nem telt be ennyivel. E tevékenysége közben egy kanállal fenyegeti Liam-et, hogy menjen és bárhonnan, de szerezzen újabb adag répalöttyöt.
Liam a félelemtől percenként lányos sikolyt hallatott, miközben a kanapé sarkába kuporodott. Olyan látványt nyújtott, mint amikor egy 5 éves fiút leszidnak. Körülbelül úgy rettegett.
Oké-oké...mindenkinek vannak fóbiái, de egy kanáltól félni! Inkább nem feszegetem a témát.
Ez idő alatt pedig valami fura nyelven, ordibálva kommunikáltak egymással. 
Olvastam már a neten, hogy valami titkos nyelvet találtak ki, amit csak ők értenek.- világosodtam fel
   -Huhh..!- nyögtem ki mikor kissé magamhoz értem. Ennél több nem ment.
   -Sziasztook!- ordították a fiúk, miközben egy pillanatra ránk néztek, utána folytatták igen fontos tevékenységeiket.
   -Louis! Kint a konyhában van még a répalötyiből! Hozd be magadnak!- adta ki Harry az első parancsot. -Mindig van ott egy kis tartalék, ha esetleg valamire ráakarnánk venni őt.- mondta ez már nekünk arcán huncut vigyorral.
   -Jó tudni!- röhögtünk
   -Zayn..Ma már megvolt a napi maximum fél óra az önmagad bámulásából!- emelte ki a maximum szót -Azonnal tedd le és hagyd békén mára Zayni-t!- röhögött bele a mondatba
   -Liam most már megnyugodhatsz! Louis kint a konyhában tömi magát répával. Kikelhetsz már a kanapéból! Úgy bele süppedtél, hogy már szinte ki se látszol.- rótta meg a még mindig félő Liam-et.
   -Tényleg alig látszódsz!- adott Vivus igazat Harrynek.
   -Köszönöm!- nézett rá Harry -És Niall! Az egy kerti grillező. Szerencse, hogy nem gyulladt még ki a lakás! Azonnal vidd ki a házból!- osztogatta tovább a parancsokat
   -Áúúú.!!!!- visított fel az említett, mikor marokra megfogta a forró grillezőt, hogy kivigye a kertbe.
Úgy látszik agyára ment a sok, finom illat.
Ez a kiáltás kellett, hogy újra elszabaduljon a pokol.
Mindenki ordibált, visított, röhögött vagy csak éppen csak üvöltött.
   -Csöndet!!!- ordította túl Louis a hangzavart, mikor visszatért lakmározásából.
Nem gondoltam, hogy képes ezt a zajongást bárki is túlkiabálni. Na! Neki sikerült!
 -Nem látjátok, hogy vendégeink vannak?! Ráadásul lányok!- vonta kérdőre a társaságot. -Haroldkám..ma kitettél magadért! Egyszerre kettőt hazahozni..Huhú!- gratulált barátjának kacsintva
Inkább nem akartuk megérteni, hogy Louis mire is gondolt, mindenesetre mindketten megajándékoztuk egy-egy gonosz pillantással.
   -Először is- kezdtem -köszönjük a szíves fogadtatást. Másodszor pedig Vivi vagyok. Tegnap találkoztam Harry-vel, miközben egy gyógyszertárat kerestem. Bajusza volt!!- röhögtem
   -Még 10 perce is bajsza volt!- vágott közbe Vivus nevetve
   -Ez igaz!-röhögtem vele
   -Egyébként én is Vivi vagyok, de hívjatok Vivusnak. Így lesz egy kis esély, hogy rájöjjünk, hogy melyikünknek szóltok.
   -Okés! Egyébként Louis vagyok.
   -Én meg Liam- folytatta
   -Én Niall- kacsinott barátnőmre.
   -Én pedig Zayn. De gondolom tudjátok!- kacsintott Ő is.
Úgy tűnik Angliában ez a szokás. Rá kellene szoknom, ha nem akarom, hogy kitagadjanak az országból- elmélkedtem -Mármint a kacsintás- kuncogtam tovább magamban
   -Igen, tudtuk!- mondtuk kacsintva
Egész jól haladunk. Úgy tűnik Vivus is épp ezen agyalt az előbb.- merültem gondolataimba megint

Mikor elállt az eső, már elég késő volt, így némi unszolásra ugyan, de beleegyeztünk, hogy aludjunk itt.
Kértünk pizsamának való ruhát a fiúktól, mire Harry és Niall előkapott a szekrényből két női pizsit.
Ledöbbentünk, de végül is, miért ne tarthatnának női pizsamát a szekrényükbe?
Megfürödtünk, majd felvettük az említett darabokat.
   -Egyébként, hogy-hogy volt nálad ilyen pizsi?- érdeklődtem Harry-től a szobájában
   -Még régen vettem. Eredetileg Caroline-nak szántam.- mondta amolyan 'múltba tekintő' fejjel
   -Hogy mi?!- kérdeztem.
Nem mintha sok bajom lenne azzal a nővel, de nem szimpatikus, szóval inkább átvettem volna valami más ruhát, ha tehettem volna.
   -Ez baj? Nem tudam...Adjak egy pólót inkább?- érdeklődött
   -Igen, lécci.- mosolyogtam megbánó fejjel
Szerencsére Harry pár mérettel nagyobb ruhákat hord mint én, szóval majdnem a térdemig ért a felsője.
Ez után már nem pizsamában, hanem egy menő Harry pólóban mutatkoztam a többiek előtt.
Amin viszont meglepődtem, hogy a Vivuson is egy férfi póló volt. Niallé.
   -Demi.- mondta sejtelmesen
   -Caroline.- válaszoltam neki
Ebből senki nem értett semmit, csak mi ketten. Nem is baj.

   -Unatkozom!- jelentettem ki egy fél óra múlva mikor mindenki éppen csendben volt
   -Biztos?- ugrott mellém Louis
Mögötte állt Zayn és hevesen rázta a fejét. Gondolom valamit el akart érni vele, de nem esett le, hogy mit.
   -Igen, biztos.- mondtam fura hangsúllyal
Zayn ekkor fejére tette kezét és felnézett az égre, majd megszólalt:
   -Miéért?
   -Akkor majd én szórakoztatlak.- jelentette ki Lou
   -Hajrá!
   -Egy pillanat. Kell egy szemléltető anyag.- rohant ki a konyhába, mire észbe kaptam már vissza is tért... egy répával a kezében.
Kezdtem megérteni, mit akart Zayn.
    -Az az igazság, hogy most már nem is unatkozom.- próbáltam meggyőzni Louist.
   -Nem hiszem el!- mondta -Fiúúk!!!- ordított fel az emeletre -Vivi unatkozik. De majd én szórakoztatom, de ti is gyertek ide.
   -Ugye nem? Neee! Ajjaj!- hallatszott az emeletről, más-más hangon
   -Szóval most, hogy itt van mindenki, kezdődhet a kiselőadás a répákról, és azok elültetéséről.
El telt negyed, majd fél óra, de Louis még mindig csak beszélt, beszélt és beszélt. Mikor éppen elaludt volna valamelyikőnk, akkor hangosan felordított, hogy figyeljünk rá, mert elölről kezdi. Ez épp elég elrettentő volt.

Már későre járt mikor felmentünk a szobákba.
Harry nekem adta az ágyát, ő meg már indult volna ki a kanapéra.
   -Harry? Hova mész?- érdeklődtem
   -A kanapéra. Ma akkor ott alszom.
   -Ne, aludj itt és majd én ki költözök.
   -Szó sem lehet róla.- tiltakozott, majd elindult a kanapéhoz
   -Legyen.- adtam be a derekamat- De még vissza jössz egy kicsit beszélgetni?
   -Ha szeretnéd!- mosolygott
Egy perc sem kellett, de takarostól, mindenestől jött vissza:
   -Niall már elfoglalta a kanapét. Nem baj, majd alszok a földön.
   -Na azt már végképp nem! Ez egy franciaágy. Abból is a nagyobb fajta. Simán elférünk rajta ketten is!- jelentettem ki magabiztosan
   -De téged nem zavar?- kíváncsiskodott
   -Az, hogy egy híres világsztárral alszok egy ágyban? Hmm...Nem is tudom!- vágtam hülye fejet
   -Oké!- röhögött

Köszönöm, hogy elolvastátok! Remélem tetszett!:)

Vivi 

 






 

5. Városnézés és eső hozta igazság

Halihóó!

Meg is érkezett a következő, 5.rész!
Az előző részhez kaptam pár komit, aminek nagyon örülök! De ehhez kicsit többet szeretnék!;)
Ééés...ebben a részben már meg jelenik az 1D is!!
Szóval One Directionre fel!;) 
Jó olvasást!
Love: Vivi xx :)

5. Fejezet

Városnézés és eső hozta igazság

   Másnap reggel még látszott egy kicsit a Vivuson, hogy nem a legjobb állapotban van, de már sokkal jobban nézett ki mint tegnap. 

Éppen reggelizés közben csörgött a telefonom. Ezúttal a Stole My Heart szólt. Ez ismeretlen telefonszámokra   

van beállítva.

   -Tessék? Itt Vivi. Kivel beszélek?- mondtam reflexből magyarul. 

   -Hello. Micsoda?- kérdezte egy hang angolul

   -Te vagy az Henrik?- kérdeztem immár angolul.
Nem hiszem el, hogy már másodszor játszom ezt el vele.- gondoltam
   -Henrik?!- kérdezett vissza -Jah..persze. Én vagyok az, Henrik.
Oké, ez is fura volt.- gondoltam
   -Miben segíthetek?
   -Inkább én szeretnék segíteni.- nem láttam ,de szinte biztos voltam benne, hogy kacsint. -Gondoltam elmehetnénk város nézésre. Persze csak ha a barátnőd jobban van.
   -Ez nem is rossz ötlet!- lelkendeztem -És igen, jobban van. Sokkal. Mikor megyünk?
   -Mondjuk 11-kor?
   -Rendben. Addigra elkészülünk.
Megadtam a hotel címét és elköszöntem.
   -Vivus! Városnézésre megyünk Henrikkel.. jelentettem ki
   -Ó..Legalább megismerem a bajszos hercegedet!- gúnyolódott
Nem foglalkoztam vele, csak mosolyogva tovább álltam.

Fél óra múlva megelégedve álltam a tükör előtt. Egy farmer rövidnadrágot, egy félvállas, csíkos pólót és egy nyári papucsot választottam az alkalomra. A felsőmre feltűztem az I♥England-os kitűzőmet. A hajamat lófarokba kötöttem, a fejemre napszemüveget tettem. Egy kis szempillaspirállal értem el, hogy szempilláim dúsabbnak tűnjenek.
A táskámba azért elraktam egy kis esernyőt, tudva, hogy itt bármikor elkezdhet esni. Bár ahogy most süt a nap, ezt nehéz elhinni. Ritka az ilyen Londonban.
   -Mehetünk!- kiáltottam át a másik szobába

Épp, hogy leértünk egy kocsi állt meg a hotel előtt. Henriké volt.
   -Jó reggelt!- köszöntünk egyszerre Vivussal amikor beszálltunk a kocsiba
   -Nektek is.- köszönt mosolyogva
   -Ja, persze. Vivus ő itt Henrik, Henrik ő itt Vivus.- végeztem el a bemutatást
   -Nagyon örülök!- mondták egyszerre
Úgy látszik ez egy ilyen nap lesz.

A város központtól nem messze, letettük az autót mondva, hogy mégse kocsiból nézzük meg az egész várost. Főleg, ha ilyen jó idő van!
Henrik bemutatta a város pár látványosságát. Kezdtük a Big Ben-nel, majd folytattuk a Trafalgár téren és utaztunk piros buszon ( ami már mindkettőnk nagy vágya volt ) is. Utoljára maradt a London Eye.
   -És végül de nem utolsó sorban itt található a híres-neves London szeme...vagyis a London Eye.- kacsintott.
Egész nap kacsintgatott. Komolyan kezdem azt hinni, hogy időnként begörcsöl a szeme, és azért csinálja. De ez nem zavar. Ha neki így esik jól.
   -Egyik nap eljöhetnénk ide megint, csak akkor fel is kéne szállnunk.
   -Rendben! Ez jó ötlet.- lelkendeztem a Vivussal.
   -Ezt megbeszéltük! És akkor valamikor folytatjuk a városnézést? Tudjátok a Hyde park, Tower Bridge, meg ilyenek. Ma már nincsen rá idő.
Ennyit bírt ki az időjárás. Mint varázsütésre elkezdett szakadni az eső.
Láttam, hogy Henrik vívódik magában, de nem tudtam mire vélni. Egyszer csak megszólalt:
   -Lányok! Én bízok bennetek. Szóval, szerintem menjünk el hozzánk. Nem lakok innen messze. Mire odaérnénk a kocsihoz teljesen szétáznánk.
   -Nálam van esernyő!- jelentettem be -De mi az, hogy bízol bennünk? Jó ennek örülök, de miköze van ahhoz, hogy elmegyünk hozzád.?
   -És mond, mit csináljunk hárman egy kicsi esernyővel? De amíg odaérünk addig nyisd ki és álljatok alá.- mondta
A másik kérdésemre nem válaszolt.

Öt perc sem kellett és megérkeztünk egy gyönyörű házhoz.
   -Wow..te itt laksz?- kérdeztem döbbenten
   -Itt lakunk!- javított ki
   -És mégis kivel laksz?- érdeklődött Vivus
   -Majd meglátjátok.- válaszolta sejtelmesen
Mikor beléptünk, egy kis előtérbe érkeztünk. Nem láttunk be a lakás többi részébe.
Levettük a cipőnket, majd indultunk volna beljebb.
   -Várjatok! Mielőtt bemennétek el kell mondanom valamit!- mondta kicsit félve
   -Persze! Mond! Ha csak nem az, hogy mostantól a foglyaid vagyunk és nem engedsz ki minket.- röhögtem
   -Nem, nem az.- mosolygott -De ne sikítsatok. Rendben?
   -Ugyan miért sikítanánk?- kérdeztük értetlenül.
   -Szóval arról lenne szó, hogy- itt a hajához nyúlt és levette a parókáját, majd a bajszához és azt is levette -én vagyok... Harry Styles.- fejezte be mondatát félve
   -Úramisten!- szólaltunk meg Vivussal egyszerre kissé sokkolt hangon. -Ez nem lehet igaz!- folytattuk szintén egyszerre, majd egymásra néztünk és egy amolyan 'te ezt érted' fejet vágtunk egy zavart mosoly kíséretében.
   -Nyugi, Vivik. Megértem, hogy most kicsit fura vagy valami, de ugyanolyan ember vagyok mint ti.- mondta
nyugtató hangnemben.
   -Persze, ugyanolyan...csak egy "kicsit" más.- mondtam már oldottabban
   -Vivi emlékszel, hogy mindig azt mondtuk, hogy mindig felismernénk őket, még álruhában is?- nevetett Vivus
   -Jajajaja!- röhögtem vele -Tessék. Most is hogy felismertük!!- mosolyogtunk össze -Hatásos álruha! Ismerős voltál, de sehogyan sem tudtam rájönni, hogy kire is emlékeztetsz.- intéztem szavaimat immár Harry-hez.
   -Köszönöm. És örülök, hogy nem kezdtetek el sikítozni.- kacsintott. Már megint!
   -Áhh...ez csak természetes!- mondtuk megint egyszerre, majd váltottunk egy afféle 'majd otthon ez is megtörténik' fejet.
   -De milyen ötletes már...Henrik. Most már értem hogy miért mondtad először majdnem azt, hogy Harry.
   -Óó..annyira észrevehető volt?- vágott szomorú fejet
   -Csak egy kicsit.- vigasztaltam
   -Tehát...Akikkel itthon laksz, azok a titokzatos személyek itthon vannak?-érdeklődött Vivus kíváncsian
   -Igen, persze!- modta Harry lelkesen -Menjünk beljebb! De felelősséget nem vállalok, ha egészségkárosodást szenvedtek a hülyeségeiktől.- mondta teljesen komolyan
Mindenre számítottam, de ami odabent zajlott...Atyaég!

Olvassatok és komizzatok!;) 

Love: Vivi xx :)

   

Best Blog and writer díj!

Sziasztok!!

El sem hiszem, hogy megvan életem első díja!

Főleg, hogy ez egy legjobb blog és író díj! Nagyon boldog vagyok!

Köszönöm szépen Dream-Carrots!!!

Szabályok:

1.) 7 dolgot mondasz magadról.
2.)Válaszolsz a jelölő 7 kérdésére.

3.)Felteszel 7 kérdést.

4.)Tovább küldöd 7 embernek.

1. 

- Huh..nem is tudom mivel kezdjem!:) Talán azzal, hogy imádok lovagolni. Amikor lovagolok teljesen megnyugszok. 

- Nem rég kezdtem gitározni, még nem nagyon megy..:P /De majd igyekezni fogok/

- Jövőre megyek megyek középsuliba. Balatonalmádiba szeretnék. 

- Talán a legnagyobb álmom az, hogy kijussak Londonba. Annyira szép hely.:$

- Imádom a One Direction-t. ( azért is vannak benne a blogba )..

- Nagyon szeretnék repülni!! Mikor meglátok egy repülőt az égen folyton megbámulom.

- Szőkésbarna a hajam, a szemem pedig barna, de belül kezd zöldülni..:DD

2.

1:Sportolsz valamit ?

 - Pillanatnyilag nem. Talán Zumbázni mennék el.

2:PlasticBieber rugdosnád ?? (én fojtogatnám, de nagyon !!)   

- Rugdosnám hát!!! Főleg miután kiírta, hogy #DontComeBackZayn :P nem tudom, hogy ez mért jó?! Egyébként rögtön két lábbal!!;)

3:Kedvenc napod ?

 - Hmm..Talán a szombat...de nem tudom, hogy miért, csak úgy.:$

4: Suli ? Általános vagy Gimibe jársz ? 

- Általános suli! Mot megyek 8.-ikba :DD

5: Van Twittered ? :)

- Van! /ha valaki szeretne követni, akkor @Vivko98 /;))

6:Ugye hogy mi Magyarok vagyunk nem pedig éhesek ?? :))

- Mondjuk úgy, hogy éhes magyarok....xdd  nem egyébként nem. Magyarok vagyunk...xdd

7: Milyen meleg van.. Szereted ? (nekem már sok)

- Hát, jahh..elég meleg van..:DD Én szeretem a nyarat, de az idei már kicsit sok...pár fokkal kevesebb lenne, akkor sokkal élvezhetőbb lenne.:D

3. 

1. Milyen nyelveken szeretnél tudni?

2. Van háziállatod? 

3. A későbbiekben szeretnél Magyarországon maradni, vagy külföldre mennél?

4. Kedvenc országod Európában?? 

5. Kedvenc zenéd?

6. Sportolsz? Ha igen mit? 

7. Van valami kabalád?

4. 

- Keserédes költözés 

- Have A Dream

- Just a Girl In London

- That One Thing

- Near to You 

- One Direction ~A Dream, a girl, a life *

- Több most nem jut eszembe sajnos!:( Ha találok még, akkor feltétlen bővítem!!;))

Még egyszer nagyon szépen köszönöm! Sokat jelent!
Love: Vivi xx :)

4. A bajuszos ember

Helló Mindenki!

Ez itt a 4.rész! Remélem, hogy tetszeni fog!;)
Nem sokára hozom az 5. fejezetet is. Szóval próbálok sietni.:$
Jó olvasást!
Love: Vivi xx :)

4. Fejezet

A bajuszos ember

   -Ez a szoba az enyém!-rohantam be a nagyobb szobába

   -Csak szeretnéd!- rohant utánam a barátnőm harcias fejjel

   -Otthon megbeszéltük, hogy aki hamarabb beér ide azé!- kacsintottam -Szóval az enyém!

Indulásunk előtt folyamatosan ezen veszekedtünk. Ezért találtuk ezt ki. A szerencse (és persze a gyorsaság ) ma az én pártomon állt. 

Nem is igazából a szoba nagysága miatt, hanem a kilátás miatt veszekedtünk. Ugyanis ennek a szobának úgy van az ablaka, hogyha kinézünk akkor a Temzében, a Big Ben-ben és a London Eye-ban is gyönyörködhetünk egyszerre. Ez úgy lehetséges, hogy nem csak az egyik, hanem két falán is van ablak, míg a másik szobának csak a folyó felé van ablaka, bár onnan látni a London Eye-t is. A Big Ben-t viszont csak úgy látjuk, hogyha nagyon kihajolunk az ablakon. 

A szobák elrendezése és színvilága viszont nagyjából megegyezik. Barack színű falak, melyeket a finoman kidolgozott fa bútorok kiemelnek, és szebbé tesznek. Középen van egy ágy, (persze franciaágy) mindkét oldalán egy-egy éjjeliszekrénnyel. A paplan fehér színű, selyem szerű anyagból készült. Még a plafon is ki van dolgozva! A lámpa köre arany színű festékkel mintákat rajzoltak, melyek kiemelik a csillár sárgás színét. 

Az összehatás tehát gyönyörű. 

A két szoba egymás mellett helyezkedik el. Előttük van a nappali. 

Ez a helyiség is szépen berendezett. A domináló szín itt a barna. A falra egy Plazma TV van a polcok mellé fel akasztva. A polcokon egy váza, benne gyönyörű fehér virág. Ezenkívül még Anglia és London térkép is megtalálható ott. A kanapé halvány barna, talán műbőr. Gyönyörű!

A nappaliból egy rövid folyosó halad a bejárati ajtóig. A folyosó egyik oldalán a fürdőszoba, a másik oldalán a konyha található. 

A konyha is szép, de az már nem olyan finoman berendezett. Ettől függetlenül ízléses. Meg van benne minden edény, evőeszköz és gépek a sütéshez főzéshez. Egyszóval nekünk tökéletes lesz.

Tehát nagyon szép ez az egész ahol most körülbelül 1 hónapig lakni fogunk. 

   -Ez úttal szerencséd volt!- vonult ki a szobámból Vivus sértődött fejjel

A nap hátra levő részében nem sok mindent csináltunk. Főleg kipakoltunk és birtokunkba vettük a lakást. 

Vacsi előtt elmentünk egy boltba, hogy mégse legyen üres a hűtő. Mikor megéheztünk egy melegszendvicset dobtunk össze. Evés után pedig egy hosszú, nehéz nap után végre lehajtottuk a fejünket a puha párnára. Nem kellett aztán altatni minket!

Reggel arra ébredtem, hogy a madarak csicseregnek. Ennél kellemesebb keltést nem is tudtam volna elképzelni. Régen aludtam ilyen jól.

Ki botorkáltam a fürdőbe, arcot mostam, majd a konyhába indultam kávét főzni. Általában így kezdem a napot. Mikor kész lett, mentem kelteni a még szuszogó barátnőmet. 

   -Jó reggelt!- szóltam hozzá csendesen. 

   -Lehetne jobb is!- mondta rekedt hangon

   -Miért? Nem aludtál jól? Én úgy aludtam mint a bunda!- mondtam -Egyébként kész a kávé! Majd gyere!- indultam volna ki a szobából

   -Várj! Van valami gyógyszer? Nagyon fáj a fejem, a torkom és szerintem lehet, hogy lázam is van.

   -Látod! Mondtam, hogy el kellett volna mennünk egy kórházba! -aggodalmaskodtam -Nincs semmi gyógyszer..-mondtam sajnálkozva

   -Mi? Dehogyis! Ez nem az ájultság miatt van!- mondta, úgy hogy szinte elhittem -Csak szimplán megfáztam az esőben. Holnapra semmi bajom!

   -Hát..te tudod!- egyeztem bele -Menj és idd meg a kávét addig én leszaladok a gyógyszertárba. Biztos van egy a környéken valahol.- biztattam

   -Rendben!- állt fel az ágyról lassan.

Tényleg látszott rajta, hogy nincs jól. 

10 perc alatt el is készültem. Egy legginget vettem fel egy hosszított felsővel. Felvettem a karkötőimet és a nyakláncomat is. Erre a sétára egy balerina cipőt akartam hasznosítani, de amint kinéztem az ablakon meggondoltam magam. Szakadt az eső, a londoni időjáráshoz híven. Ehhez még hozzá kell szoknom. Végül tornacipő mellett döntöttem. A hajamat gyorsan kifésültem és kiengedve hagytam. Magamhoz vettem az esernyőmet, a térképet és már indultam is. 

Az úton nagyon belemerültem a trékép tanulmányozásába, úgy, hogy sokszor nem sok kellett volna, hogy neki menjek mondjuk egy fának, egy oszlopnak vagy valami másnak. 

Egyszer ez be is következett. Csak nem oszlop volt, hanem egy bajuszos ember. 

Nagyon fiatalnak tűnt, nem is értettem: Hogy-hogy van bajsza.
De nem is ezen akadtam fel, hanem a szemén!

Gyönyörű zöld, zöldeskék szeme volt. Pontosan olyan mint Márké. Egyszerűen fogságban tartott vele. Nem bírtam nem a szemébe nézni. Előtörtek belőlem az emlékek, és majdnem megkönnyeztem, de nagy nehezen sikerült tartanom magamat. 

A férfi egész arca is ismerős volt, de bárhogy próbáltam, járattam az agyam, sehogyan sem tudtam rájönni, hogy kire emlékeztet. 

   -Elnézést! Nem figyeltem, tényleg sajnálom.-szabadkoztam az anyanyelvemen

Mikor megláttam, hogy milyen értetlenül néz rám fogtam fel, hogy valószínűleg nem tud magyarul. Kicsit sem volt ciki!

   -Semmi baj! Mindenkivel megtörténhet. Egyébként, hogy hívnak?- mondta mikor megismételtem immár angolul. -Jól sejtem, hogy nem angol vagy, ugye?- kérdezte nevetve -Honnan jöttél?

   -Jól sejted, igen.- válaszoltam mosolyogva -Magyarországról. Az egy kis ország itt Európába. Ja..és Vivi vagyok. Téged hogy hívnak?

   -Az én nevem Har...vagyis Henrik.... -javította ki magát, ami nagyon furcsa volt számomra -Értem! Merre szeretnél menni? Láttam, hogy nagyon belemélyedtél a térképbe.- kíváncsiskodott

   -Igazából ma vagyok itt először és még nem nagyon tudok kiigazodni. A barátnőm megfázott és egy gyógyszertárat kerestem éppen...Innentől már ismered.- vigyorogtam

   -Szóval gyógyszertár. Akkor te tényleg nem nagyon tudsz eligazodni erre.- mosolygott megértően -De a legfőbb baj, hogy fejjel lefelé tartod a térképet!- nézett rám teljesen komoly fejjel egy ideig, majd nem bírta tovább. Hatalmas vigyor terült szét az arcán. Elővillantak tökéletes fogai. 

   -Csak én lehetek ilyen szerencsétlen!- motyogtam zavartan

   -Tehát. Itt menj vissza fele, majd a 2.-ik lehetőségnél fordulj jobbr...De igazából el is kísérhetlek.- jutott eszébe -Most ráérek. Így rendben van?

   -Igen, persze. Köszönöm szépen!- mondtam hálásan

Végül is elértem a gyógyszertárhoz, ahol szétváltak útjaink. Nem tudom, hogy micsoda, de valami azt súgta nekem, hogy ő nem az akinek kiadja magát. Mégsem féltem, hanem inkább bíztam benne. Még a telefon számomat is elkérte, amit persze gondolkodás nélkül meg is adtam neki. Mondta, hogy majd felhív és találkozhatnánk és akkor megmutatná Londont nekem, illetve a barátnőmnek. 

Otthon elmeséltem mindent a Vivusnak.

   -És tetszik?- kérdezte már jobb állapotban. Úgy tűnik használ a gyógyszer.- Egyáltalán, hogy hívják?

   -Vivus! Lehet, hogy fiatal, de bajsza van! Nekem nem jönnek be a bajuszosok!- ellenkeztem. -Egyébként Henrik.
Lehet, hogy nem tetszik, de valami megfogott benne. Talán a vidámsága vagy a kisugárzás..nem tudom.




Nagyon örülnék pár kominak!!
Love: Vivi xx :)

3. Nehézkes utazás

Sziasztok!

Ez lenne a harmadik rész. Próbáltam sietni vele. 
Nagyon örülnék ha komiznátok, mert az nekem egy visszajelzés lenne, hogy megéri írni. 
A One Directionre sem kell már sokat várni!!:) 
Jó olvasást!
Love: Vivi xx :)

3. Fejezet

Nehézkes utazás

   A következő napok gyorsan elteltek. Én szinte végig Márkon gondolkodtam. Még mindig nem tudom elhinni, hogy hazudott. A Vivus folyton azt emlegeti, hogy biztos valami félreértés volt, de látom a szemében, hogy ezt ő sem hiszi, csak vigasztalni próbál. 

   -Akkor...Kalandra fel!- adta ki a parancsot Vivus. 

   -Igen! De én úgy izgulok meg kicsit félek is. Olyan érzésem van, mintha valami baj történne velünk.- mondtam ki az őszintét.

   -Ne hülyéskedj már! Mi történne velünk? Minden rendben lesz. Nyugi!- kacsintott

   -Okés...Akkor induljunk a repülőtérre! Hívtam taxit. Bár ezt a sok csomagot be se fogjuk tudni pakolni.

   -Ebben van valami. De kilenc bőrönd csak bele fér egy taxiba?!- vágott egy olyan 'ez az egész tökre rendben van és nem is csomagoltunk sokat' fejet.

Bizony! Kilenc bőrönd. Ebből öt az enyém és négy a Vivusé. Végül is nem túl rövid időre megyünk. 

'A londoni járaton utazó vendégeket kérjük fáradjanak a 2-es kapuhoz! A repülő 15 perc múlva indul!'- szólított minket fel egy gépi hang a felszállásra.

   -Akkor sziasztok!- öleltem meg egyszerre az egész családomat. -Nagyon fogtok hiányozni!

Nem sok kellett hozzá hogy megint megkönnyezzek. Az utóbbi napokban ez egyre többször fordul elő...Egészséges ez egyáltalán?!- kalandoztak el a gondoltaim. 

Vivussal kézen fogva léptünk fel a repülőre. Utoljára még visszanéztünk búcsúzásképpen, és ekkor mintha Márk alakját vettem volna ki a tömegben. Biztos, hogy ő volt! De mit keres itt? Miért álldogál egyedül? Egyáltalán miért sír?- villantak fel a gondolatok a fejemben. 

Na jó Vivi. Aludnod kéne! Biztos csak képzelődsz...Tuti, hogy nem jött volna ide, miután hazudott...Igen...csak hallucináltam!- jutottam dűlőre

Az utazás fantasztikus volt! Repülni a bolyhos kis felhők között. Felemelő érzés! Egyszerűen leírhatatlan.

    Egészen addig tartott ez az idilli pillanat amíg egy stewardess be nem jelentette, hogy egy viharba érkeztünk és nem túl biztonságos a repülés ilyen helyen. A legrosszabb amit elkövetett viszont az volt, hogy kiejtette azt a két bűvös szót, amitől az ember megbolondul. Semmi pánik!

Ekkor (mint az várható volt ) az emberek kiáltozni kezdtek, a legtöbben pedig teljes sokkban ültek tovább. 

   -Vivi! Igazad volt! Nem kellett volna felszállnunk! Meg fogunk halni... Egyszerűen nem hiszem el! És még Londont sem láthattam meg. Nagyon félek!!!- hintázott a barátnőm előre hátra. 

Mindig ezt csinálja ha megijed valamitől. De eddig  maximum egy horror film közben csinálta, de most ez komoly dolog. 

   -Nyugi Vivus! Semmi pá...vagyis ne izgulj minden rendben lesz! Teljesen természetes, hogy félsz! Hidd el én is rettegek!- öleltem meg a barátnőmet jó szorosan. 

Nem csak azért tettem, hogy Ő lenyugodjon, hanem azért is hogy én se remegjek annyira. A szívem a torkomban dobogott. Lehet, hogy egy külső szemlélő azt látta volna, hogy teljesen nyugodt vagyok, de igazából rettegtem. Féltem egy kicsit egyébként is repüléstől, de amikor ezt megemlítettem mindig azt mondták, hogy semmi baj nem lesz. Hát tessék...Tényleg semmi probléma! 

   -Csatolják be az öveiket, kapaszkodjanak! A pilóta kényszerleszállást fog végre hajtani. Talált egy, a célra megfelelő füves területet. Kérem nyugodjanak meg!- tért vissza a  bajjósló nő.

   -Figyelj Vivus!- szólítottam fel a pánikoló utazótársamat -Nem lesz semmi baj! Tudom, hogy ez a legrosszabb amit ilyen helyzetben mondhatok, de nyugi!

   -Tényleg ez a legrosszabb.- értett velem egyet. 

Úgy látszik már nincs akkora baj.

Hirtelen az egész repülő élesen jobbra, majd balra megdőlt. Egyszerűen nem tudtuk el képzelni, hogy mi lehet az. Így fokozódott a félelem. Nagyon megijedtem. Az egész repülőn sikítások visszhangoztak. A lámpák villództak, majd egy hatalmas szikrával végleg kihunytak. Ültük a sötét repülőn, miközben a szél ide-oda rángatta a gépet. Egyik pillanatról a másikra hatalmas robaj hallatszott, majd fénycsóva érkezett a jobb oldali szárny felől. A hajtómű berobbant! Láng nyelvek nyaldosták a szárnyat. Szörnyű volt tudni, hogy kigyulladt a repülő, de nem tudunk semmit sem tenni. Az egész légtérben rémület és izzadságszag terjengett. 

Egész eddig a Vivust szorítottam és ő engem. De hirtelen csak annyit éreztem, hogy lassan elenged. Amit ekkor láttam, az volt a legijesztőbb az egészben. Összecsuklott, majd lassan csúszott le a ülésen. 

Ledermedtem. Nem tudtam mit tenni. Egyszerűen nem bírtam mozdulni, bármennyire is akartam rajta segíteni. 

Mikor magamhoz tértem felsikítottam. Olyan hangosan, hogy túlkiabáltam, az egész repülőn ülő emberek jajveszékelését. Sírtam, visítottam, s közben eszméletlen barátnőmet próbáltam magához téríteni. Azt ordítottam, hogy segítség, de senki nem jött. 

   -Ne sikítozzanak! Zavarják a pilótát a koncentrálásban!- jött elő a vezető fülkéből egy férfi. Valószínűleg ő volt a másodpilóta.  

   -Hogy ne sikítozzunk?!- támadtam rá -Itt ülünk egy "elszabadult repülőgépen", a barátnőm eszméletlen. És maga azt kéri, hogy ne sikítozzunk?- kezdtem el ütögetni mérgemben. 

Oda rohant hozzám egy fiatal, barna hajú nő, aki leszedett a férfiról, majd nyugtatóan a hajamat kezdte simogatni. 

   -Nyugodj meg, drágám! Minden rendben lesz!- csitítgatott -Hol van a barátnőd? Orvosnak készülök. Talán tudok segíteni. 

Ezután a gép lassan, egyenletesen csökkentette a magasságát és egyre közeledett a kiszemelt réthez. 

A landolás szörnyű volt. Az egész gép nyikorgott és jobbra, balra cikázva haladt előre. Oldalára dőlt és ezzel végleg megállt. A kigyulladt szárny ekkor tört le. Talán ez mentette meg az életünket. 

Eközben én nem csináltam mást, csak a barátnőmet keltegettem, miközben Anne, éppen a pulzusát vizsgálta. 

   -Minden rendben lesz. Valószínűleg hamarosan magához tér. Elájult. Ilyen helyzetekben gyakran előfordul. Holnapra semmi baja.- biztatott egy bátorító mosoly kíséretében

   -Köszönöm.- szorítottam magamhoz teljes erőmmel. 

Éppen ekkor nyitották ki a repülő ajtóit.   

Egyszerre lélegzett fel az egész társaság és hiába mondták a légiutas kísérők, hogy rendezett sorokban álljunk és várjuk míg kijutunk a szabad levegőre, a legtöbben összevissza rohangáltak, türelmetlenkedettek. 

Sokan azonban csak teljes sokkban álldogáltak egy helyben. 

   -Minden rendben lesz Vivus!- súgtam a még mindig ájult barátnőm fülébe, miközben éppen a friss levegőre vittem ki. 

   -Hol vagyok?- hallottam pár perc múlva nyöszörgő hangot az ölemből. 

   -Vivus! Annyira féltem! Nem tudod elképzelni!- szorítottam ki a szuszt belőle. -Egyébként szerencsésen landoltunk. Minden okés lesz. Megígérem!

Senki sem törődött a zuhogó esővel, mindenki a repülőn kívül akarta tudni magát. A villámok csak úgy cikáztak, a mennydörgés meg hangosabb nem is lehetett volna. Az egész terület egy nagy sár volt, de nem baj, senki nem foglalkozott vele. Talán lesz egy kis megfázás, de az mégis jobb mint lezuhanni egy repülővel. 

A nagy pánik után mindenki örömmámorban úszott attól, hogy túlélte. Volt aki amint kijutott levetette magát a földre és mint a filmekben szokás a földet csókolgatta. Helyesebben a sarat. 

Mi a Vivussal csak öleltük egymást, egészen addig, amíg össze nem gyűjtöttek minket egy helyre és figyelmet nem kértek a pilóták. 

   -Jujj, ott egy pöcske!- kiáltott Vivus rémülten. Ezzel annyit tudott kiváltani, hogy miden szem rá szegeződjön és értelmes fejjel megbámulják őt.

Anne-nek igaza volt. Barátnőm olyan mint az eszméletvesztés előtt. Talán neki volt a legjobb. Lemaradt a legijesztőbb részekről, de amint leszálltunk maghoz tért és csak az elmesélésből tudja, hogy mi is történt vele. 

   -Hogy micsoda?! Pöcske? Az meg mi?- kérdezték sorban az emberek

   -Ez hihetetlen...Még nem is hallottak a híres-neves pöcskékről? Hát maguk meg milyen emberek?!- ámuldoztam

A pöcskékkel egy táborban találkoztunk a Vivussal. Mindenhol ott voltak. Fura kis bogarak. Olyan mintha a pókokat, szöcskéket és tücsköket kereszteztek volna. Persze a tábor végére kiderült, hogy csak egyszerű szöcskék voltak, de mi ki álltunk amellett, hogy nem vagyunk annyira hülyék, hogy ne ismerjünk fel egy ilyen rovart. 

   -Mindenkinek az elnézését és megértését kérjük! Tudom, hogy ez rossz élmény volt, de már minden rendben van!- kezdte a pilóta miután mindenki lenyugodott a pöcskéktől való riadalom miatt.

Persze...rossz élmény! Én inkább úgy mondanám, hogy halálközeli élmény!- javítottam ki. 

A pilóta nem is figyelt rám.

   -Hamarosan buszokkal tovább szállítjuk önöket a legközelebbi repülőtérhez, ahol természetesen ingyen utazhatnak tovább Londonig!

Ekkor felháborodott moraj futott végig az egész társaságon. Megértem. Miután éppen, hogy nem zuhantunk le majd teljes nyugodtsággal felülünk egy másik gépre. Biztos!

   -Megértem, hogy nem bíznak meg a repülésben a jelen pillanatban, de ez nagyon ritka ami most történt! Ez nem fog megismétlődni!- biztatott minket

   -Más módon nem lehet tovább utazni?- érdeklődött idegesen egy nagydarab, kopasz férfi. 

Azt hiszem, hogy nem várom meg míg bedühödik...Akkor van ám csak igazi nagy baj!- gondoltam huncut, de mégis kicsit megrettent mosollyal az arcomon

   -Sajnálom, de nincsen más mód! De a buszok hamarosan megérkezek, a repülőtéren majd eligazítják magukat! A tovább utazáshoz, pedig kívánok szerencsés, jó utat!- beszélt egy stewardess rezzenéstelen arccal. -Akinek szüksége van kórházi ellátásra annak természetesen álljuk a költségeit!

Biztos, hogy robot! Egy ilyen esemény után, hogy lehet valaki ennyire nyugodt?! Nem csak a mi életünk, de az övé is kockán forgott...- gondoltam felháborodtan -Egyébként meg természetes, hogy állják a költségeket.  

   -Vivus! Akkor fogjuk magunkat és Londonban az első kórházba bemegyünk. Rendben?- mondtam ellenkezést nem tűrő hangon

   -Nem! Én nem akarok kórházba menni! Teljesen jól vagyok. Semmi bajom!

Még veszekedtünk egy kicsit, mikor megszólalt a telefonom.

   -Haló?- szóltam bele a telefonban miután meghallgattam az első versszakot a WMYB-ból.

   -Szia Drágám! Na, milyen volt az út? Szép London?- érdeklődött anya

   -Hát, nem is tudom, hogy mit mondjak, de az van, hogy...

   -Miért beszélsz ilyen furcsán? Máris agyadra ment Anglia?- nevetett a telefonba

   -Agyamra menni még éppen nem tudott.- nevettem zavartan

   -Igazad van! Még épp, hogy odaértél, még nem volt rá idő.- kuncogott 

   -Anya! Kérlek ne ijedj meg, de..

   -De?!

   -De még nem vagyok Londonban, sőt igazából fogalmam sincs, hogy hol vagyok.- mondtam félve

Vártam, hogy kitörjön rajta a pánik. Ahogy ismerem mindjárt bekövetkezik...3...2...1!- számoltam a másodperceket.

   -Hogy micsoda?! Rossz gépre szálltál fel? Vagy eltévedtetek? Mi történt?!- kérdezte teljes rémületben. Biztos vagyok benne, hogy most olyan fehér mint a fal. 

   -Szóval, egy viharba keveredtünk és a pilóta kényszerleszállást hajtott végre egy réten.- mondtam a rossz hírt -De semmi baj, nemsokára tovább szállítanak minket.- próbáltam oldani a feszültséget

   -Hogy semmi baj?! 

   -Igen, semmi baj, jól vagyok. A Vivus is jól van most már. De most mennem kell mert megérkezett a busz! Szeretlek!- tettem le gyorsan a telefont, mielőtt reagálni tudott volna

A további út Londonba eseménytelenül zajlott, bár mindenki attól rettegett, hogy  megint meg jelen egy stewardess és ismét valami rossz hírt közöl. De ez nem következett be, így most készülünk épp leszállni a másik repülőről.

Ahogy felléptünk a repülőre, úgy szálltunk is le a Vivussal. Kézen fogva. 

   -Wow..Ez gyönyörű!- szólaltunk meg egyszerre, majd nevetve folytattuk -Vivi telepátia 

A repülőtértől egy taxival mentünk a szállásig. Mondanom sem kell, végig az ablakra voltunk tapadva és gyönyörködtünk az Angol fővárosban. 

Köszönöm, hogy elolvastátok!;) Szívesen vennék egy-két komit!:$ ♥

Love: Vivi xx :)