5. Városnézés és eső hozta igazság

Halihóó!

Meg is érkezett a következő, 5.rész!
Az előző részhez kaptam pár komit, aminek nagyon örülök! De ehhez kicsit többet szeretnék!;)
Ééés...ebben a részben már meg jelenik az 1D is!!
Szóval One Directionre fel!;) 
Jó olvasást!
Love: Vivi xx :)

5. Fejezet

Városnézés és eső hozta igazság

   Másnap reggel még látszott egy kicsit a Vivuson, hogy nem a legjobb állapotban van, de már sokkal jobban nézett ki mint tegnap. 

Éppen reggelizés közben csörgött a telefonom. Ezúttal a Stole My Heart szólt. Ez ismeretlen telefonszámokra   

van beállítva.

   -Tessék? Itt Vivi. Kivel beszélek?- mondtam reflexből magyarul. 

   -Hello. Micsoda?- kérdezte egy hang angolul

   -Te vagy az Henrik?- kérdeztem immár angolul.
Nem hiszem el, hogy már másodszor játszom ezt el vele.- gondoltam
   -Henrik?!- kérdezett vissza -Jah..persze. Én vagyok az, Henrik.
Oké, ez is fura volt.- gondoltam
   -Miben segíthetek?
   -Inkább én szeretnék segíteni.- nem láttam ,de szinte biztos voltam benne, hogy kacsint. -Gondoltam elmehetnénk város nézésre. Persze csak ha a barátnőd jobban van.
   -Ez nem is rossz ötlet!- lelkendeztem -És igen, jobban van. Sokkal. Mikor megyünk?
   -Mondjuk 11-kor?
   -Rendben. Addigra elkészülünk.
Megadtam a hotel címét és elköszöntem.
   -Vivus! Városnézésre megyünk Henrikkel.. jelentettem ki
   -Ó..Legalább megismerem a bajszos hercegedet!- gúnyolódott
Nem foglalkoztam vele, csak mosolyogva tovább álltam.

Fél óra múlva megelégedve álltam a tükör előtt. Egy farmer rövidnadrágot, egy félvállas, csíkos pólót és egy nyári papucsot választottam az alkalomra. A felsőmre feltűztem az I♥England-os kitűzőmet. A hajamat lófarokba kötöttem, a fejemre napszemüveget tettem. Egy kis szempillaspirállal értem el, hogy szempilláim dúsabbnak tűnjenek.
A táskámba azért elraktam egy kis esernyőt, tudva, hogy itt bármikor elkezdhet esni. Bár ahogy most süt a nap, ezt nehéz elhinni. Ritka az ilyen Londonban.
   -Mehetünk!- kiáltottam át a másik szobába

Épp, hogy leértünk egy kocsi állt meg a hotel előtt. Henriké volt.
   -Jó reggelt!- köszöntünk egyszerre Vivussal amikor beszálltunk a kocsiba
   -Nektek is.- köszönt mosolyogva
   -Ja, persze. Vivus ő itt Henrik, Henrik ő itt Vivus.- végeztem el a bemutatást
   -Nagyon örülök!- mondták egyszerre
Úgy látszik ez egy ilyen nap lesz.

A város központtól nem messze, letettük az autót mondva, hogy mégse kocsiból nézzük meg az egész várost. Főleg, ha ilyen jó idő van!
Henrik bemutatta a város pár látványosságát. Kezdtük a Big Ben-nel, majd folytattuk a Trafalgár téren és utaztunk piros buszon ( ami már mindkettőnk nagy vágya volt ) is. Utoljára maradt a London Eye.
   -És végül de nem utolsó sorban itt található a híres-neves London szeme...vagyis a London Eye.- kacsintott.
Egész nap kacsintgatott. Komolyan kezdem azt hinni, hogy időnként begörcsöl a szeme, és azért csinálja. De ez nem zavar. Ha neki így esik jól.
   -Egyik nap eljöhetnénk ide megint, csak akkor fel is kéne szállnunk.
   -Rendben! Ez jó ötlet.- lelkendeztem a Vivussal.
   -Ezt megbeszéltük! És akkor valamikor folytatjuk a városnézést? Tudjátok a Hyde park, Tower Bridge, meg ilyenek. Ma már nincsen rá idő.
Ennyit bírt ki az időjárás. Mint varázsütésre elkezdett szakadni az eső.
Láttam, hogy Henrik vívódik magában, de nem tudtam mire vélni. Egyszer csak megszólalt:
   -Lányok! Én bízok bennetek. Szóval, szerintem menjünk el hozzánk. Nem lakok innen messze. Mire odaérnénk a kocsihoz teljesen szétáznánk.
   -Nálam van esernyő!- jelentettem be -De mi az, hogy bízol bennünk? Jó ennek örülök, de miköze van ahhoz, hogy elmegyünk hozzád.?
   -És mond, mit csináljunk hárman egy kicsi esernyővel? De amíg odaérünk addig nyisd ki és álljatok alá.- mondta
A másik kérdésemre nem válaszolt.

Öt perc sem kellett és megérkeztünk egy gyönyörű házhoz.
   -Wow..te itt laksz?- kérdeztem döbbenten
   -Itt lakunk!- javított ki
   -És mégis kivel laksz?- érdeklődött Vivus
   -Majd meglátjátok.- válaszolta sejtelmesen
Mikor beléptünk, egy kis előtérbe érkeztünk. Nem láttunk be a lakás többi részébe.
Levettük a cipőnket, majd indultunk volna beljebb.
   -Várjatok! Mielőtt bemennétek el kell mondanom valamit!- mondta kicsit félve
   -Persze! Mond! Ha csak nem az, hogy mostantól a foglyaid vagyunk és nem engedsz ki minket.- röhögtem
   -Nem, nem az.- mosolygott -De ne sikítsatok. Rendben?
   -Ugyan miért sikítanánk?- kérdeztük értetlenül.
   -Szóval arról lenne szó, hogy- itt a hajához nyúlt és levette a parókáját, majd a bajszához és azt is levette -én vagyok... Harry Styles.- fejezte be mondatát félve
   -Úramisten!- szólaltunk meg Vivussal egyszerre kissé sokkolt hangon. -Ez nem lehet igaz!- folytattuk szintén egyszerre, majd egymásra néztünk és egy amolyan 'te ezt érted' fejet vágtunk egy zavart mosoly kíséretében.
   -Nyugi, Vivik. Megértem, hogy most kicsit fura vagy valami, de ugyanolyan ember vagyok mint ti.- mondta
nyugtató hangnemben.
   -Persze, ugyanolyan...csak egy "kicsit" más.- mondtam már oldottabban
   -Vivi emlékszel, hogy mindig azt mondtuk, hogy mindig felismernénk őket, még álruhában is?- nevetett Vivus
   -Jajajaja!- röhögtem vele -Tessék. Most is hogy felismertük!!- mosolyogtunk össze -Hatásos álruha! Ismerős voltál, de sehogyan sem tudtam rájönni, hogy kire is emlékeztetsz.- intéztem szavaimat immár Harry-hez.
   -Köszönöm. És örülök, hogy nem kezdtetek el sikítozni.- kacsintott. Már megint!
   -Áhh...ez csak természetes!- mondtuk megint egyszerre, majd váltottunk egy afféle 'majd otthon ez is megtörténik' fejet.
   -De milyen ötletes már...Henrik. Most már értem hogy miért mondtad először majdnem azt, hogy Harry.
   -Óó..annyira észrevehető volt?- vágott szomorú fejet
   -Csak egy kicsit.- vigasztaltam
   -Tehát...Akikkel itthon laksz, azok a titokzatos személyek itthon vannak?-érdeklődött Vivus kíváncsian
   -Igen, persze!- modta Harry lelkesen -Menjünk beljebb! De felelősséget nem vállalok, ha egészségkárosodást szenvedtek a hülyeségeiktől.- mondta teljesen komolyan
Mindenre számítottam, de ami odabent zajlott...Atyaég!

Olvassatok és komizzatok!;) 

Love: Vivi xx :)