1. Az utazás előtti napok

Sziasztok! 

Meg is hoztam az első részt! Nagyon remélem, hogy tetszeni fog majd!

Az 1D ebben még nincsen benne, de ők is hamarosan megjelennek a történetben.;) :$

Jó olvasást! Vivi xx

1. Fejezet

Az utazás előtti napok

    -El sem hiszem, hogy tényleg pár nap múlva indulunk Londonba!- vigyorogtam a barátnőm ágyán ülve.

Ez volt mindig is minden álmunk. Már egy ideje tervezgetjük. Nagyjából azóta mióta kiderült, hogy mindketten egyszer ott szeretnénk élni. Emlékszem mikor fél éve hirtelen felindulásból repülőutakat és szállásokat kerestünk. Amikor erre gondolok mindig  hatalmas mosoly terül szét az arcomon. ( Akárcsak az összes hülyeségre gondolva amit együtt csináltunk ) Persze akkor nem lett a 'Nagy' utazásból semmi, de most...Most végre teljesülhet az álmunk. 

    -Én sem nagyon...De ez lesz életünk legjobb nyara. Ott leszünk együtt és talán találkozunk pár helyes fiúval is.- húzogatta szemöldökét Vivus.

    -Aha, persze.- mondtam némi cinikussággal a hangomban. Amint meg láttam barátnőm 'értelmes' arcát elfojtottam egy vigyort és folytattam- Tudod. Nekem ott van Márk.

Márkkal a múltkor találkoztam egy kávézóban. Azóta rendszeresen beszélünk, találkozunk és azt hiszem kezdek többet érezni barátságnál. Talán ez lesz az egyetlen rossz abban, hogy elutazok: Körülbelül egy hónapig nem fogom látni!! Valahogy csak kibírom majd. 

    -Oh, hát persze! De nyugi: feltalálták már egy ideje a telefont, a skype-ot meg ilyeneket.- Kacsintott Vivus.

   - Jó, tudom. De az mégsem ugyanaz. És mi lesz ha mire hazaérek addigra már lesz barátnője?

   - Jajj, ebbe bele se gondolj. De szerintem siessünk mert elkésünk a suliból.

Gyorsan felvettük az iskolai egyenruhát ami egy kék, térd fölé érő szoknyából és egy fehér blúzból állt. Na igen: Ez az ami biztos nem fog hiányozni a suliból. Sminket nem nagyon használunk, de mivel ez a suli utolsó napja egy kis szempillaspirál és szájfény igazán nem fog ártani. Szőkésbarna hajamat kivételesen nem fogtam össze hanem hagytam hadd omoljon a vállamra. Felkaptam a táskámat és már indultam is, hogy utolérjem Vivust.

Az iskolában ma van az évzáró. Ez az egész évben a legjobb. Igen még akkor is amikor 40 fokban a tűző napon hallgatjuk a diri két órán át tartó beszédét, ami rendszerint ugyanaz szokott lenni. 

   -Vivi nézd csak ki áll az ajtóba!- kiáltott fel Vivus éppen akkor amikor az igazgató bejelentette,hogy a tanévet ezennel lezárja. 

   -Úramistenem!!- ugrottam egyet a helyemen és egyre hevesebben vert a szíven. Nem más mint Márk volt ott.- Hogy nézek ki? A hajam jó így? Legalább azt a kis szájfényt nem hiába raktam fel. De ez az egyenruha. Nem láthat meg így!- idegeskedtem

   -Nyugodj már meg!!- csitítgatott Vivus.- Először is jól nézel ki, a hajad tökéletes és hidd el nem a szájfény teszi. Másodszor pedig fogd azt a formás kis hátsódat és menj oda hozzá!- utasított a barátnőm.

   -Huhh..okés.- indultam el az ajtó felé egy kicsit ideges de mégis levakarhatatlan mosollyal az arcomon.

   -Szia Vivi.- ölelt meg Márk, amitől azt hiszem, hogy még gyorsabban vert a szívem, ha egyáltalán lehetséges ez. A végén szívrohamban esek itt össze előtte. 

   -Szia!-öleltem vissza- Egyébként te hogy-hogy itt vagy?

   -Hát nem is örülsz?!- kérdezte tettetett szomorúsággal - Egyébként gondoltam megleplek és elmehetnénk mondjuk egy cukrászdába vagy kávézóba. Ahova szeretnél. 

   -Dehogyisnem örülök!!- mondtam olyan lelkesen ahogy csak bírtam -egyébként meg okés. Szerintem kávézóba menjünk.-kacsintottam, jelezve, hogy ott találkoztunk először. Azóta is az is a törzshelyünk. Mindig ode járunk.

   -Rendben.- kacsintott vissza - Akkor találkozzunk ott? Mondjuk fél négykor?

   -Nekem meg felel.

Fél három van és még sehol sem tartok. Most akarom kiválasztani a ruhát amibe menjek, de egyenlőre fogalmam sincs, hogy mit vegyek fel. 

Egy röpke fél óra alatt sikerült kiválasztanom egy térd fölé érő, barack színű nyári ruhát egy hasonló színű balerina cipővel. Egyre jobban izgultam ezért bekapcsoltam egy kis zenét. One Direction-t. Ők a kedvenceim. Egyszerűen fantasztikusak. Ha ideges vagyok, ha szomorú vagyok vagy csak éppen izgulok mindig őket hallgatom. Nem hiába olyan a szobám fala mint ha poszterekkel lenne kitapétázva. 

A szobám az ami még nagyon fog hiányozni. 

Ha belépünk akkor középen megpillantjuk a franciaágyamat (amit mellesleg imádok), az ablakom pont úgy van, hogy ha elég korán kelek akkor a nap felkeltében gyönyörködhetek. Az ablakom előtt egy nagy fa áll, az egyik ága pont az ablakomhoz jön. Olyan mintha az az ág csak azért nőtt volna oda, hogy ha  olyan kedvem van akkor csak kinyissam az ablakot átlépjek rá és már kint is legyek. Volt már egyszer, hogy hasznosítottam. 

Egy buliba akartam elmenni a haverokkal, de a szüleim nem engedtek el. Így hát kénytelen voltam megszökni, amiben ez az ág oly sokat segített. A végén persze egy hónap büntit kaptam, de megérte. Ott találkoztam a Vivussal. 

De hagyjuk az elmélkedés, mert el fogok késni. Gyorsan felkaptam a táskámat és már indultam is. Negyed óra az út gyalog, úgyhogy ha sietek még talán oda érek időben. 

   -Szia Márk.- öleltem meg a köszönésünkhöz híven- remélem nem késtem sokat, csak tudod mostanában folyton elmélkedek, gondolkozok és ilyenkor csak úgy rohan az idő.- vigyorogtam

   -Szia. Nem késtél sokat. Nyugi.- ölelt meg, olyan szorosan ahogy még sohasem. A pillangók kezdtek éledezni a gyomromban -Egyébként azért akartam veled most találkozni mert ugye nem sokára elutazol Londonba és addig már nem tudunk többször találkozni mert én meg a családommal holnap reggel indulok nyaralni. 

   -Ohh..értem. De csak, hogy tudd: nem örülök neki.!! Sőt..Most azonnal itt hagylak és hazamegyek. -szívattam.  Ez is az egyik szokásunk. Folyton szórakozunk egymással. 

   -A fenébe, ha én ezt tudom.- szállt be a játékba.

   -Jó, mindegy hagyjuk.- mondtam nevetve. - egyébként rendelünk is valamit?- Ezzel próbáltam elterelni a témát, mert ha még sokat beszélgetünk arról, hogy nem fogjuk egymást látni akkor azt hiszem, hogy itt kezdek el csendesen sírdogálni.

Mindketten rendeltünk egy csésze cappuccino-t. Mikor azt elkortyoltuk érkezett Vivus üzenete, hogy sok sikert a randihoz. Írtam neki, hogy kicsit már elkésett, de azért köszönöm. 

Az idő csak úgy rohant egész délután, ezért Márk mondta, hogy haza kísér. 

   -Akkor jó éjt!- köszöntem el és léptem volna be az ajtón amikor Ő vissza húzott. 

   -Még nem menj be! Szeretnék valamit előtte mondani neked.- pirult el egy kissé.

   -Rendben! Ne fogd vissza magad!- viccelődtem. Akkor lett nekem fura ez az egész,  amikor nem kezdett el nevetni rajta. Ekkor fogtam fel azt a rejtélyes elpirulást! A szívem egyre hevesebben vert.

   -Igazából nem is tudom, hogy hol kezdjem el.

Ekkor már térdeim is elkezdtek remegni és attól féltem, hogy nem fogják elbírni a súlyomat. 

  -Szóval mióta találkoztunk- sóhajtott - azt hiszem, hogy...Jajj miért olyan nehéz ezt el mondani?! De azt hiszem, hogy beléd szerettem. és nem tudom, hogy te hogy vagy v...

Ekkor már nem bírtam tovább. Egy könnycsepp legördült örömömben az arcomon, amit gyorsan le is töröltem nehogy meglássa és lassan az arcához hajoltam és adtam az arcára egy puszit. Eleinte nem ennek szántam, de inkább azzal most várjunk. Hiszen elutazom és akkor még nehezebb lenne. 

   -Azt hiszem, hogy én is többet érzek szimpla barátságnál.- mondtam szégyenlősen, a földre nézve és meg vagyok róla győződve, hogy nagyon elpirultam. 

Ekkor gyengéden az állam alá nyúlt, hogy bele nézzek a szemébe. Abba a két gyönyörű zöld szempárba. Lassan közeledett felém, már csak pár centi volt köztünk, mikor...

Nos...ez lenne az első rész.:) Nagyon örülnék neki, hogyha kommenteket írnátok, hogyha elolvastátok. 

Sok szeretettel: Vivi xx :)