11. To be with You again

Sziasztok! 

Megpróbáltam sietni ezzel a résszel. Úgyhogy itt is van. ;)
A komikról szeretnék valamit mondani...Egy ideje már nem írtok. És nem tudom, hogy azért, mert nem tetszik, vagy valami más oka van ennek.
Egy szóval: Szeretném, ha írnátok pár sort.
Jó olvasást!
Vivi xx .)

11. Fejezet

To be with You again

   Ahogy ott állt, ártatlan kisfiús mosollyal az arcán, egyszerűen nem tudtam, hogy mit csináljak. Kínomban elvigyorodtam, majd elsötétült minden. 

A következő emlék már az, hogy hét szempár bámul felőlem, és mindegyik gazdája azt kérdezgeti, hogy jól vagyok-e?

Furcsa, nem furcsa egy ember ilyen hatással volt rám. Elájultam. Ahogy megláttam Őt az ajtóban, rögtön beugrott, hogy mit is tettem vele nem is olyan régen. Márkkal. 

Igen! Ő állt ott! Nem tudom, hogy hogyan került ide, nem tudom, hogy mikor, csak annyit tudtam, hogy szeretem.  

   Amint magamhoz tértem, felugrottam és a nyakába vetettem magam. Önfeledten felnevettem és szorítottam ölelésemmel. 

   -Hű. Neked is szia!- mondta mikor már kapott némi levegőt- Jól vagy? Inkább még ne ugrálj! Nem akarom, hogy megint elájulj!- nevetett

   -Hidd el, azt én sem!- mondtam vidáman, majd visszatértem a való világba. Abba a világba, amelyben megcsókoltam Harryt. 

Harryre néztem, Ő szomorúan meredt a semmibe. Rögtön letöröltem arcomról a mosolyt. 

   -Biztos, hogy jól vagy? Úgy elsápadtál! Ülj le! Valaki hozzon vizet!- adta ki a parancsokat Márk. Aggódott. 

   -Persze, hogy jól vagyok, de a víz jól esne.- erőltettem mosolyt az arcomra

Harry eltűnt a szobából.

   -Srácok! Magunkra hagynátok pár percre?- kérdeztem a többieket.

Nem válaszoltak, csak kivonultak a nappaliból. 

   -Valamit el kell mondanom!- mondtuk teljesen egyszerre

   -Akkor kezd te!- mondtam

Már tudtam, hogy mit szeretne, így nem pánikoltam. 

   -Öm..Jó. Szóval az a helyzet, hogy hazudtam neked, amikor azt mondtam, hogy elutazok nyaralni a családommal.- mondta egy szuszra.

   -Tudom.- néztem rá megértően

   -De m-mégis honnan?- dadogta

   -Láttalak azzal a lánnyal, másnap a cukrászdába. Nagyon rosszul esett. Még most is fáj, de már nem zavar. Biztos van benne valami ami bennem nincs meg.- vontam meg a vállamat.
Ha akkor találkoztam volna vele, nem kezeltem volna ilyen könnyen. De most már úgyis mindegy.
   -Mármint? Kivel láttál?!- értetlenkedett
   -Hjaj..Mikor elbúcsúztunk az azutáni napon. Egy cukrászdában. A városban. Érted?- sóhajtottam
   -Ja, hogy Ő. Az csak Réka volt!- nevetett fel
   -Örülök, hogy neked ez vicces.
   -Azt hiszem, hogy félre érted! Ő az unokatestvérem!- nevetett tovább
   -T-tényleg?- kezdtem most én a dadogást -Pedig olyan jól elvoltatok..Úgy tűnt mintha...Érted na!
   -Igen, értem!- kacagott tovább
   -Te csak ne nevess, jó?!- bokszoltam a vállába
   -Jó-jó! De én már végeztem, most te jössz! Mit akartál mondani?- hagyta abba a vihogást.
Ennyi?! A csókot el sem akarja mondani? Elakarja titkolni előlem!- jöttem rá
   -Igazából...Nem is tudom, hogy hol kezdjem!- mondtam zavartan
   -Mondjuk az elején vagy tőlem kezdheted a végén is!
   -Okés! Akkor kezdem a végén: Szóval így történt...- csináltam úgy, mintha éppen a sztori végére értem volna.
   -Na! Ez nem éér!- nyújtotta el a szavakat kisfiúsan
   -Akkor. Emlékszel, amikor fel...-kezdtem bele a mondandómba, de Harry belépett  szobába, kezében egy pohár vízzel.
Életmentő!
   -Mégis mi tartott ilyen sokáig?- érdeklődtem kedvesen, miközben próbáltam olyan 'segíííts!' fejjel rábámulni.
   -A többiek mondták, hogy inkább ne jöjjek be. Vissza tartottak!- tette fel mindkét kezét, aminek következtében kilöttyent a víz.
   -Mindegy!- legyintettem -Egyébként nagyon ügyes vagy!- mutattam a földön lévő tócsára
   -Ohh...Köszönöm!- tette kezét a mellkasára, amolyan meghatódottan.
De még mindig a kezébe volt a pohár, csak ezúttal a pólójára öntötte. Azért a padlóra is jutott bőven.
   -Hozom a felmosót!- kiáltottam amikor, rájöttem, hogy ezzel menekülni tudok a helyzetből
Harry alig láthatóan rám kacsintott. Elnevettem magam. Szóval, ezúttal nem a bénaságának tudható ez be, hanem a jószívűségének. Igazán hálás voltam. Viszont mehettem takarítani...
   -Várj! Majd Harry feltakarít! Végül is Ő borította ki!- nézett be az ajtón Louis ártatlan fejjel.
   -Mindegy!-mondtam
   -Nem nem az! Drágám! Hozd a felmosót!- utasította Lou Harryt.
   -Drágám!!- nevettem fel olyan hangosan, hogy biztos a szomszéd is jól hallotta.- Mondom hogy én megyek és kész!- mondtam szaggatottan a rám törő nevetéstől.
   -Elkísérlek! Úgyis mondani akartál valamit!- mondta Márk legyintve
Jaj! Ez így nem jó.- gondoltam
   -Drágám! Mégis menj te!- próbáltam kitérni a feladat elől, miközben a többiek kényelembe helyezték magukat a szobában.
   -Először is: Oké. Másodszor pedig: Akkor te is gyere!- mondta Harry megmentve ezzel
   -Jó!- ugrottam mellé- Majd később megbeszéljük.- kacsintottam Márkra.
Próbáltam úgy tenni, mintha semmi komoly dologról nem lenne szó.

   -Hú, köszi, hogy megmentettél...Kétszer!- mondtam neki a fürdőszobában.
Ott volt a felmosó.
   -Semmiség.- nézett mosolyogva -De miért nem mondtad inkább el neki?- kíváncsiskodott
   -Azért, mert mondta, hogy valamit mondania kell, de az a valami nem az volt, hogy csókolózott valaki mással, hanem az, hogy hazudott. A sztorit már tudod. Tudod mivel kapcsolatban nem mondott igazat.- kezdtem
   -Szóval el akarja titkolni.- állapította meg
   -Igen. Úgyhogy hirtelen nem tudtam, hogy mit csináljak!
   -Harry! Kifele!- rontott be barátnőm a helyiségbe -Fontos megbeszélni valónk van!- nézett rá immár megenyhülve, kérlelő fejjel.
   -Lányok!- sóhajtott, majd kiment -A felmosót ne felejtsétek!- nézett vissza
   -Szóval..Mi volt?- esett nekem barátnőm
   -Áhh...semmi különös. Csak nem mondja meg az igazat.
   -Ezt hogy érted?
   -Nem mondja el a csókot, csak azt, hogy hazudott.- mondtam immár vagy ezredszerre a mai napon.
   -Ahh..Minden világos! Beszéljek vele?
   -Ne. Mégis mit mondanál neki? Azt, hogy 'Héé te, a barátnőm hiányolt valamit a mondandódból, tud ám a csókról' .
   -Igazad van.- nézett rám

A nap további része hamar elrepült. Mikor szóba jött volna a Márkos dolog, akkor mindenki pont arra járt, meg ilyenek. Nem így terveztem. Elakartam mondani neki, de sose volt rá lehetőség. Így alakult.
A holnapi naptól viszont félek. Az újságok címlapján biztos, hogy mi fogunk tündökölni.