12. A titok felfedődik

Sziasztok!!

Ez lenne a 12. rész! 
Nagyon örülnék komiknak, ugyanis az utóbbi időben egyáltalán nem érkeznek, és ez eléggé zavar. Szeretném, ha ez változna!;)) ♥
Jó olvasást!! xx 

12. Fejezet

A titok felfedődik 

   A felkelő nap sugarai, a friss levegő ébresztgetett reggel. Vagyis a napom akár tökéletesen is indulhatott volna, de rögtön eszembe jutott, a tegnapi 'balhé'. 

Nyújtózkodtam egy nagyot, majd levonszoltam magamat az emeletről. Senkit nem láttam sehol. Megértem, ilyen korán ki keresne itt bármit is?!

   Feltettem egy kávét főni, majd arra jutottam, hogy összeütök valami reggelit a többieknek. Egy egyszerű étel, a rántotta mellett döntöttem. Azt talán nem sikerül elrontanom. 

Mivel nem volt otthon tojás, felöltöztem és leugrottam a boltba. Hajamat szoros copfba kötöttem, majd egy nyári ruhát vettem fel. Gyorsan belebújtam a cipőmbe, s amint kiléptem az utcára, máris London illatát éreztem. Az a tipikus eső illat.
Erre a gondolatra elmosolyodtam, majd folytattam az utamat.
A boltot hamar elintéztem, akárcsak a reggelit. Gyorsan összeütöttem, majd elindultam ébresztgetni a többieket.
Harryvel kezdtem. Mielőtt a többiek felkelnek akartam vele beszélni.
   -Jó reggelt!- kezdtem halkan, mire Harry nyöszörgött pár sort, majd nagyokat ásítva kinyitotta a szemét.
   -Jó reggelt!- mosolygott -Hát te?
   -Csináltam reggelit, és gondoltam felkeltelek. Meg szeretnék veled pár szót váltani.
Erre a mondatra felpattant, majd hozzátette.
   -Igen. Én is szeretnék veled. Meg kellene beszélni a tegnapot.
   -Pont ezt akartam én is.- mondtam gonddal teli hangon
   -Gondoltam. -eresztett egy gyenge mosolyt.
   -Szóval...Neked mit jelentett az a csók?- kezdtem nagy levegőt véve
   -Igazából nem is tudom. Mikor megtörtént, akkor arra gondoltam, hogy bármi kialakulhat kettőnk között. Tehát, akkor sokat jelentett. És hazudnék, ha azt mondanám, hogy most nem jelent semmit. - nézett mélyen a szemembe.
A szemével bármikor letudna venni a lábamról. Imádom a zöld szemeket.
Most viszont nem merültem nagyon el bennük, mert valamifajta csalódást, bánatot véltem felfedezni abban a gyönyörű szempárban.
   -Mi a baj?- kérdeztem teljesen őszintén
   -Semmi. Tényleg nincs semmi.
   -Látom a szemedben! Mond csak el. Ne félj!- bátorítottam
Ő csak elkapta a fejét, hogy ne tudjak bele nézni teljesen a szemébe, majd megszólalt.
   -Fáj.
Csak ennyit mondott. Semmi mást, én mégis tudtam, hogy miről beszél.
Arról, hogy amint megérkezett Márk, én rögtön a nyakába vetettem magam, és vele pedig nem foglalkoztam. Nem törődtem azzal, hogy pár pillanattal előtte még meghitten beszélgettünk, mint két igazi jó barát. Vagy talán annál is több.
Ha akkor nem toppan be Márk, most minden rendben lenne. Vagyis, igazából nem. A csókunkat ugyanúgy lekapták volna, szóval nem, nem lenne minden rendben.- elmélkedtem
Bűnbánóan Harryre néztem, majd magamhoz szorítottam. Tudtam, hogy ezt az ölelést nem úgy fogja fel, mint ha a szerelme ölelte volna át. Tudtam, hogy ezt egy baráti ölelésnek tekinti.
   -Sajnálom!- suttogtam a fülébe
Biccentett egyet, majd belekezdett mondandójába.
   -Akkor? Hogyan oldjuk meg?
   -Nem tudom, de azt hiszem, hogy innen Márkhoz fog az utam vezetni és beszámolok neki mindenről. Mindenről!
   -Rendben! Elkísérjelek?
   -Az csak rontana szerintem a helyzeten.
   -Értem.
   -És a sajtó?
   -Nem tudom. Az újságban már biztos, hogy benne vagyunk. Megreggelizünk és leszaladok az újságoshoz. Lehet, hogy nem is fújják fel annyira.- reménykedett Harry
   -Remélem.
Már álltam volna fel, amikor Harry utánam szólt:
   -Vivi? És neked jelentett bármit is az a csók?- mondta szinte suttogva
   -Azt hiszem...Nem.- csóváltam a fejemet, majd kimentem a szobából.
Még hallottam, hogy Harry csöndben hozzáteszi, hogy 'értem'.
Igazából az a csók nekem is jelentett valamit. De nem akartam még rontani a helyzeten. Így is eléggé összekevertem a dolgokat.
Nagyon jól esett, hogy akkor ott volt velem, és ahogy mondta, én is eltudtam volna kettőnk között bármit képzelni. Bármit. De nem így alakult.- ráztam meg a fejem, majd bekopogtam Márk szobájába.
   -Gyere csak!- hangzott bentről -Ó te vagy az?- csillant fel a szeme, mikor meglátott.
   -Igen, én! Hogy-hogy már fent vagy?- érdeklődtem
   -Megéreztem a csodálatos illatokat lentről! Rántotta..hmm.!- vigyorgott
   -Igen..mert a rántottának "annyira csodálatos és fenomenális" illata van!- rajzoltam kezemmel az idézőjelet a levegőbe.
   -Jó. Oké. Lebuktam.- mondta -Igazából nem tudtam aludni.
   -Miért? Nem volt kényelmes az ágy?- vihogtam
Gondoltam, hogy nem azzal van a baj, ugyanis nem ez volt az első estém a fiúk házában.
Tényleg! Nem ártana néha otthon is aludni.- jutott hirtelen az eszembe
   -Nem, nem az ággyal volt baj. Egyszerűen nem ment. Furcsa érzésem volt...és most is az van. -vonta meg a vállát
   -Lehet, hogy nem ok nélkül volt/van rossz érzésed...
   -Ezt hogy érted?
   -El kell, hogy mondjak valamit!- sóhajtottam
   -Hajrá!- biztatott
   -Arról lenne szó, amit tegnap is el szerettem volna mondani. Tehát...mielőtt jöttél, én éppen...éppen azt magyaráztam a srácoknak, hogy....miért leszek holnap az újságok címlapján.- magyaráztam
   -Na és? Miért leszel a címlapon?- nézett rám nagy, zöld szemeivel -Hihetetlen...nem rég jöttél csak ki Angliába, de már a címlapon virítasz...- nevetett
   -Igazából, ez ennyire nem vicces.- csitítottam, mire elkomorult
   -Na jó! Miről van szó? Ki vele!- vágott kicsit ijedt fejet
   -Tudod...Elég rosszat tettem. Igazából én...megcsókoltam Harryt.- mondtam szorosan összecsukva a szememet.



Remélem, hogy tetszett! Nagyon örülnék egy-két kominak, és ha feliratkoznátok rendszeres olvasónak..:))
Vivi xx :)