4. A bajuszos ember

Helló Mindenki!

Ez itt a 4.rész! Remélem, hogy tetszeni fog!;)
Nem sokára hozom az 5. fejezetet is. Szóval próbálok sietni.:$
Jó olvasást!
Love: Vivi xx :)

4. Fejezet

A bajuszos ember

   -Ez a szoba az enyém!-rohantam be a nagyobb szobába

   -Csak szeretnéd!- rohant utánam a barátnőm harcias fejjel

   -Otthon megbeszéltük, hogy aki hamarabb beér ide azé!- kacsintottam -Szóval az enyém!

Indulásunk előtt folyamatosan ezen veszekedtünk. Ezért találtuk ezt ki. A szerencse (és persze a gyorsaság ) ma az én pártomon állt. 

Nem is igazából a szoba nagysága miatt, hanem a kilátás miatt veszekedtünk. Ugyanis ennek a szobának úgy van az ablaka, hogyha kinézünk akkor a Temzében, a Big Ben-ben és a London Eye-ban is gyönyörködhetünk egyszerre. Ez úgy lehetséges, hogy nem csak az egyik, hanem két falán is van ablak, míg a másik szobának csak a folyó felé van ablaka, bár onnan látni a London Eye-t is. A Big Ben-t viszont csak úgy látjuk, hogyha nagyon kihajolunk az ablakon. 

A szobák elrendezése és színvilága viszont nagyjából megegyezik. Barack színű falak, melyeket a finoman kidolgozott fa bútorok kiemelnek, és szebbé tesznek. Középen van egy ágy, (persze franciaágy) mindkét oldalán egy-egy éjjeliszekrénnyel. A paplan fehér színű, selyem szerű anyagból készült. Még a plafon is ki van dolgozva! A lámpa köre arany színű festékkel mintákat rajzoltak, melyek kiemelik a csillár sárgás színét. 

Az összehatás tehát gyönyörű. 

A két szoba egymás mellett helyezkedik el. Előttük van a nappali. 

Ez a helyiség is szépen berendezett. A domináló szín itt a barna. A falra egy Plazma TV van a polcok mellé fel akasztva. A polcokon egy váza, benne gyönyörű fehér virág. Ezenkívül még Anglia és London térkép is megtalálható ott. A kanapé halvány barna, talán műbőr. Gyönyörű!

A nappaliból egy rövid folyosó halad a bejárati ajtóig. A folyosó egyik oldalán a fürdőszoba, a másik oldalán a konyha található. 

A konyha is szép, de az már nem olyan finoman berendezett. Ettől függetlenül ízléses. Meg van benne minden edény, evőeszköz és gépek a sütéshez főzéshez. Egyszóval nekünk tökéletes lesz.

Tehát nagyon szép ez az egész ahol most körülbelül 1 hónapig lakni fogunk. 

   -Ez úttal szerencséd volt!- vonult ki a szobámból Vivus sértődött fejjel

A nap hátra levő részében nem sok mindent csináltunk. Főleg kipakoltunk és birtokunkba vettük a lakást. 

Vacsi előtt elmentünk egy boltba, hogy mégse legyen üres a hűtő. Mikor megéheztünk egy melegszendvicset dobtunk össze. Evés után pedig egy hosszú, nehéz nap után végre lehajtottuk a fejünket a puha párnára. Nem kellett aztán altatni minket!

Reggel arra ébredtem, hogy a madarak csicseregnek. Ennél kellemesebb keltést nem is tudtam volna elképzelni. Régen aludtam ilyen jól.

Ki botorkáltam a fürdőbe, arcot mostam, majd a konyhába indultam kávét főzni. Általában így kezdem a napot. Mikor kész lett, mentem kelteni a még szuszogó barátnőmet. 

   -Jó reggelt!- szóltam hozzá csendesen. 

   -Lehetne jobb is!- mondta rekedt hangon

   -Miért? Nem aludtál jól? Én úgy aludtam mint a bunda!- mondtam -Egyébként kész a kávé! Majd gyere!- indultam volna ki a szobából

   -Várj! Van valami gyógyszer? Nagyon fáj a fejem, a torkom és szerintem lehet, hogy lázam is van.

   -Látod! Mondtam, hogy el kellett volna mennünk egy kórházba! -aggodalmaskodtam -Nincs semmi gyógyszer..-mondtam sajnálkozva

   -Mi? Dehogyis! Ez nem az ájultság miatt van!- mondta, úgy hogy szinte elhittem -Csak szimplán megfáztam az esőben. Holnapra semmi bajom!

   -Hát..te tudod!- egyeztem bele -Menj és idd meg a kávét addig én leszaladok a gyógyszertárba. Biztos van egy a környéken valahol.- biztattam

   -Rendben!- állt fel az ágyról lassan.

Tényleg látszott rajta, hogy nincs jól. 

10 perc alatt el is készültem. Egy legginget vettem fel egy hosszított felsővel. Felvettem a karkötőimet és a nyakláncomat is. Erre a sétára egy balerina cipőt akartam hasznosítani, de amint kinéztem az ablakon meggondoltam magam. Szakadt az eső, a londoni időjáráshoz híven. Ehhez még hozzá kell szoknom. Végül tornacipő mellett döntöttem. A hajamat gyorsan kifésültem és kiengedve hagytam. Magamhoz vettem az esernyőmet, a térképet és már indultam is. 

Az úton nagyon belemerültem a trékép tanulmányozásába, úgy, hogy sokszor nem sok kellett volna, hogy neki menjek mondjuk egy fának, egy oszlopnak vagy valami másnak. 

Egyszer ez be is következett. Csak nem oszlop volt, hanem egy bajuszos ember. 

Nagyon fiatalnak tűnt, nem is értettem: Hogy-hogy van bajsza.
De nem is ezen akadtam fel, hanem a szemén!

Gyönyörű zöld, zöldeskék szeme volt. Pontosan olyan mint Márké. Egyszerűen fogságban tartott vele. Nem bírtam nem a szemébe nézni. Előtörtek belőlem az emlékek, és majdnem megkönnyeztem, de nagy nehezen sikerült tartanom magamat. 

A férfi egész arca is ismerős volt, de bárhogy próbáltam, járattam az agyam, sehogyan sem tudtam rájönni, hogy kire emlékeztet. 

   -Elnézést! Nem figyeltem, tényleg sajnálom.-szabadkoztam az anyanyelvemen

Mikor megláttam, hogy milyen értetlenül néz rám fogtam fel, hogy valószínűleg nem tud magyarul. Kicsit sem volt ciki!

   -Semmi baj! Mindenkivel megtörténhet. Egyébként, hogy hívnak?- mondta mikor megismételtem immár angolul. -Jól sejtem, hogy nem angol vagy, ugye?- kérdezte nevetve -Honnan jöttél?

   -Jól sejted, igen.- válaszoltam mosolyogva -Magyarországról. Az egy kis ország itt Európába. Ja..és Vivi vagyok. Téged hogy hívnak?

   -Az én nevem Har...vagyis Henrik.... -javította ki magát, ami nagyon furcsa volt számomra -Értem! Merre szeretnél menni? Láttam, hogy nagyon belemélyedtél a térképbe.- kíváncsiskodott

   -Igazából ma vagyok itt először és még nem nagyon tudok kiigazodni. A barátnőm megfázott és egy gyógyszertárat kerestem éppen...Innentől már ismered.- vigyorogtam

   -Szóval gyógyszertár. Akkor te tényleg nem nagyon tudsz eligazodni erre.- mosolygott megértően -De a legfőbb baj, hogy fejjel lefelé tartod a térképet!- nézett rám teljesen komoly fejjel egy ideig, majd nem bírta tovább. Hatalmas vigyor terült szét az arcán. Elővillantak tökéletes fogai. 

   -Csak én lehetek ilyen szerencsétlen!- motyogtam zavartan

   -Tehát. Itt menj vissza fele, majd a 2.-ik lehetőségnél fordulj jobbr...De igazából el is kísérhetlek.- jutott eszébe -Most ráérek. Így rendben van?

   -Igen, persze. Köszönöm szépen!- mondtam hálásan

Végül is elértem a gyógyszertárhoz, ahol szétváltak útjaink. Nem tudom, hogy micsoda, de valami azt súgta nekem, hogy ő nem az akinek kiadja magát. Mégsem féltem, hanem inkább bíztam benne. Még a telefon számomat is elkérte, amit persze gondolkodás nélkül meg is adtam neki. Mondta, hogy majd felhív és találkozhatnánk és akkor megmutatná Londont nekem, illetve a barátnőmnek. 

Otthon elmeséltem mindent a Vivusnak.

   -És tetszik?- kérdezte már jobb állapotban. Úgy tűnik használ a gyógyszer.- Egyáltalán, hogy hívják?

   -Vivus! Lehet, hogy fiatal, de bajsza van! Nekem nem jönnek be a bajuszosok!- ellenkeztem. -Egyébként Henrik.
Lehet, hogy nem tetszik, de valami megfogott benne. Talán a vidámsága vagy a kisugárzás..nem tudom.




Nagyon örülnék pár kominak!!
Love: Vivi xx :)